Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Varga Zsuzsanna: Paraszti követelések 1956-ban
Varga Zsuzsanna Paraszti követelések 1956-ban A 20. század során a magyar nép, a parasztság számos sorsfordító helyzetet élt meg. Különösen igaz ez a második világháborút követő évtizedre: amíg 1945-ben földet osztottak, addig 1949-től megindult az erőszakos kollektivizálás, 1953-ban lehetővé vált a termelőszövetkezetekből való kilépés, de 1955-ben újabb kolhozosítás indult. Az egymást követő megrázkódtatások sorában kiemelkedő jelentősége van 1956-nak. Az a dráma, ami 1956 őszén a falvakban lejátszódott, közvetlenül következett abból a politikából, amely a szovjet modellt, a kolhozosítást akarta mindenáron megvalósítani a magyar mezőgazdaságban. A kollektivizálást végrehajtó államhatalom és a parasztság céljai, törekvései között nagy ellentét feszült. 1945-ben a nagybirtokok kisajátításával és felosztásával a kisparaszti mezőgazdaság nyert megerősítést.' Kiszélesedett falun a tulajdonosi osztály. Megerősödött a tulajdonosi szemlélet. Nem meglepő hát, hogy a közös gazdálkodás iránt csak a föld nélküli és bizonyos törpebirtokos rétegek mutattak érdeklődést. A paraszti társadalom széles tömegei viszont nem akarták feladni az egyéni gazdálkodást. A hatalom erre úgy reagált, hogy egyrészt szűkítette a parasztság árutermelői tevékenységét, piaci kapcsolatait, másrészt pedig minden módon lazítani, sőt felszámolni igyekezett a mezőgazdasági termelők ragaszkodását a magántulajdonhoz, különösen a földhöz. A kommunista párt és a parasztság elképzelései olyannyira ütköztek, hogy az 1950-es évek első felében akut feszültséggócok jöttek létre a magyar falvakban. 2 1 Az 1945-ös földreform valamivel több, mint 400 000 új egyéni tulajdont teremtett, és 240 000 meglevő birtokot egészített ki. A reform következtében jelentősen átalakult a paraszti társadalom belső tagoltsága: meghatározó csoporttá vált a törpe- és kisbirtokosok rétege. Bármennyire is radikális volt azonban az 1945-ös földosztás, nem tudta teljes egészében megoldani a földnélküli agrárszegénység problémáját. A mezőgazdasági népesség 17%-ának továbbra sem tudták a földigényét kielégíteni. A földreform történetéről bővebben lásd: „A birtokolt föld... a szabadság maga." Szerk. Fürj Zoltán, Jávor András. Debrecen, 2005. Donath Ferenc: Demokratikus földreform Magyarországon 1945-47. Bp., 1969.; Földreform 1945. Tanulmány és dokumentumgyűjtemény. (A bevezető tanulmányt írta: M. Somlyai Magda) Bp., 1965.; Orbán Sándor: Két agrárforradalom Magyarországon. Bp., 1972.; Szakács Sándor: Földosztás és agrárfejlődés a magyar népi demokráciában 1945-1948. Bp., 1964.; Uő: A népi demokratikus agrárfejlődés kezdetei Magyarországon, 1945-1948. Bp., 1971. : A Rákosi-korszak agrár- és parasztpolitikájáról lásd: Donath Ferenc: Reform és forradalom. Bp., 1977. 131-156.; Hántó Zsuzsa: Kulákügyck Pécsváradon. In Pécsvárad. Szerk. Füzesi Miklós. Pécsvárad, 2001. 471-477. Nagy József: A kulákkérdés és megoldása az 1948-1953-as években. Múltunk, 1999/3. 41-97.; Orbán Sándor: Két agrárforradalom Magyarországon. 65-130.; Simon Péter: A magyar parasztság sorsfordulója. 1946-1949. Bp., 1984. 157-174.; Szakács Sándor: A földosztástól a kollektivizálásig, 1945-1956. In A magyar agrártársadalom a jobbágyság felszabadításától napjainkig. Szerk. Gunst Péter. Bp., 1998. 287-297.; Závada Pál: Kulákprés. Család- és falutörténeti szociográfia Tótkomlós, 1945-1956. Bp., 1991.
