Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Varga Zsuzsanna: Paraszti követelések 1956-ban

Prés alatt a parasztság - egyéni és kollektív sérelmek Az 1950-es évek első felében az agrártársadalomban felhalmozódott feszültségeknek lényegben három nagy területe volt: drasztikus állami beavatkozás az egyéni gazdálkodásba, a paraszti magántulajdon szűkítése (esetenként felszámolása) és a szabadságjogok korlátozása. Az állami beavatkozás legfőbb eszköze a mezőgazdasági termények és állatok kötelező beszolgáltatása volt. Ezt az eredetileg hadigazdálkodási eszközt a kommunista párt békeidőben is fenntartotta, majd pedig a kiépülő tervgazdaság alapelemévé tette.

3 A begyűjtési rendszer révén az állam korlátozta a parasztság döntési szabadságát abban, hogy mit és mennyit termeljen, hiszen előírták, hogy a beszolgáltatandó mennyiség milyen termékekből tevődjön össze. Évről évre bővült a beszolgáltatási termények listája.

4 Az előírások egyre kevésbé voltak tekintettel a gazdaságok tényleges adottságaira. (Például tejbeadást előírták azoknak is, akiknek nem volt tehenük.) Ráadásul mivel a beadási előírások évente (sőt éven belül többször is) változtak, pótkivetéseket rendeltek el, így fokozatosan szétzilálták az előrelátó paraszti tervezésen nyugvó gazdálkodást. Ennél is súlyosabb problémát jelentett, hogy évről évre emelkedett a beszolgáltatandó termésmennyiség. A folyton növekvő beadási terhek arra kényszerítették a parasztgazdát, hogy a megtermelt termékeinek mind nagyobb hányadát nagyon olcsón, nyomott áron adja át az államnak. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy egyre kevesebb olyan terménye maradt, amit a szabad piacra vihetett volna, ahol a begyűjtési árak többszörösét lehetett elérni.

5 A paraszti jövedelmek megcsapolásában tehát a begyűjtési rendszer a torz árrendszer segítségével igen nagy szerepet játszott, de azért nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy működött a klasszikus jövedelemelvonás: az adórendszer is.

6 1949 és 1953 között az adóterhek megháromszorozódtak. Mindemellett természetesen a parasztság is megszenvedte a terv- és békekölcsön-jegyzési kampányokat. Az egyéni gazdálkodás korlátozásának számos egyéb módozata is volt a tárgyalt korszakban. Ezek közül igencsak sérelmesnek találta a parasztság a vetéstervek, különböző ütemtervek rendszerét.

7 Egyrészt azért, mert sértette a gazdái öntudatot, hiszen nemzedékek kiérlelt tapasztalata szabályozta a munkarendet és a tennivalók elvégzésének módját. Egy jó gazda a Földművelésügyi Minisztérium rendeletei nélkül is tudta, mikor kell elkezdeni a tavaszi munkákat, mikor kell sort keríteni 3 A beszolgáltatási rendszer 1945 utáni történetét aprólékos részletességgel mutatja be az alábbi monográfia: Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956. Békéscsaba, 1993. 4 Eleinte csak kenyérgabonát kellett beszolgáltatni, aztán 1949-től megjelent a takarmánybeadási kötelezettség, 1950-től burgonyát, hagymát, a rá következő évtől az állati termékeket (húst, zsírt, tejet, tojást) is be kellett adni. 5 Pető Iván-Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945-1985. 1. Az újjáépítés és a tervutasításos irányítás időszaka 1945-1968. Bp., 1985. 200-202., 213-215. 6 Uo. 183-184. 7 Nagv József: A szántóföldi művelés állami iránvítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956). Századok, 2001/5. 1075-1124.