Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Varga Zsuzsanna: Paraszti követelések 1956-ban
kezeti törvény mielőbbi megalkotásáért, amely lehetővé teszi a termelői társulások legkülönbözőbb formáit, és biztosítja a társas gazdálkodások pénzügyi és termelési önállóságát. 60 Az eddig áttekintett dokumentumok alapján megállapítható, hogy 1956. október 25-étől kezdve a vidéki településeken létrejövő új, forradalmi testületek bizonyos fáziseltolódással ugyan, de sorra vették a mezőgazdasággal és a parasztsággal kapcsolatos legégetőbb kérdéseket. Október 28-a, amely fontos szakaszhatár lett az országos események menetében, jelentős fordulatot hozott az agrárnépesség számára is. Napirendre került a magángazdálkodók elleni diszkriminációk megszüntetése. Nagy Imre miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány véget vet a termelőszövetkezeti mozgalom és a tagosítások során elkövetett súlyos törvénytelenségeknek, nagyszabású tervet dolgoz ki az elhanyagolt mezőgazdasági termelés fellendítésére. 61 A szavakat hamarosan tettek követték: október 30-án eltörölték a parasztságot olyannyira sújtó begyűjtési rendszert. 62 Ezt követően a helyi forradalmi tanácsok, nemzeti bizottságok többnyire már a mielőbbi politikai konszolidáció jegyében hozták meg intézkedéseiket, amelyek a mezőgazdasági munkák folyamatosságának fenntartására, a közellátás biztosítására, a termelőszövetkezetek vagyonának védelmére és feloszlásának szabályozására irányultak. Sőt akadtak olyan forradalmi szervezetek is, amelyek a napi teendők ellátásán túl már az agrárszféra jövőjével kapcsolatos elképzeléseiket is megfogalmazták. 63 60 Érdekes azt is felvillantani, hogy azokon az alföldi területeken, ahol az agrárnépességen belül jelentősebb arányt képviselt a tsz-tagság, milyen követelések fogalmazódtak meg. Jó példa erre Karcag, amely 1951-ben termelőszövetkezeti város lett. Az október 27-i felhívás 27 pontja közül jó néhány foglalkozott a tsz-ckkcl. „8. Támogatói vagyunk a szövetkezeti mozgalomnak, de követeljük, hogy a dolgozó parasztság a saját belátása szerint választhassa meg a gazdálkodási formát. A párt és a kormány semmiféle kényszert ne alkalmazzon! 9. A termelőszövetkezeteknek teljes önállóságot kell biztosítani; ez az alapja a jövedelmező gazdálkodásnak. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a termelőszövetkezetek meglévő adósságait - melyek a helytelen gazdaságpolitikából eredtek - a kormány haladéktalanul engedje el. Biztosítani kell, hogy a tsz-tagok havonta kapjanak jövedelmet. 10. Meg kell engedni a termelőszövetkezetből való kilépést bármikor. A kilépő dolgozóval szemben semmiféle követelést nem lehet támasztani. A tsz-ből kilépőnek a bevitt földje helyett ugyanolyan minőségű földet kell adni. 11. Biztosítsa a kormány, hogy a termelőszövetkezetek kedvezményes hitelek mellett erőgépeket vásárolhassanak. A gépállomási munka ne legyen kötelező a termelőszövetkezetekre. Lásd: 1956 plakátjai és röplapjai. 515-516. 61 A forradalom hangja. Magvarországi rádióadások... 131-132. b2 Uo. 273-274. 63 A Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány lapjában 1956. november l-jén „Mit követel a magyar földművelő nép?" címmel a következő volt olvasható: „Helyeseljük, hogy megszűnt a parasztságot megnyomorító és kiszipolyozó beszolgáltatási rendszer, de ez még csak az első lépés volt. ... A parasztság képviselőiből, az új pártok tagjaiból, mezőgazdasági szakemberekből és újságírókból hamarosan alakuljanak mezőgazdasági küldöttségek, amelyek Nyugat-Európában (Dániában, Hollandiában, Angliában stb.), az északi államokban (Finnországban, Svédországban) és az Egyesült Államokban a nagyüzemi mezőgazdaság helyzetét tanulmányozzák és tapasztalataikat itthon hasznosítják." Lásd: 1956 a sajtó tükrében. 221.
