Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Varga Zsuzsanna: Paraszti követelések 1956-ban

Az 1956. évi tagosítást felül kell vizsgálni és a jogos sérelmeket 1957. március 15-ig rendezni kell."

57 A termelési biztonság megteremtéséhez nélkülözhetetlen volt a tulajdoni sérelmek rendezése, az 1950-es években semmibe vett magántulajdon sérthetetlenségének visszaállítása. Kiemelt figyelem irányult a földtulajdonra, hiszen a parasztság és a hatalom konfrontációja épp e téren éleződött ki leginkább. A földdel kapcsolatos törekvések az 1947-1948 utáni sérelmek orvoslására irányultak, tehát sehol sem merült fel az 1945 előtti földbirtokviszonyok visszaállításának követelése. A tagosítások és az erőszakos földelvételek nyomán teljesen kaotikussá vált birtokviszonyok rendezése komoly feladatot jelentett. Az új helyi irányító szervek általában először az 1956. évi tagosítás felülvizsgálatát akarták megkezdeni. Akadtak persze olyan települések is, amelyek nagyobb léptékkel akartak haladni. Makón például igen határozottan követelték „(...) a parasztságtól jogtalanul eltulajdonított földek és gazdasági felszerelések azonnali visszaadását!"

58 Az 1956-os követelések közül eddig főleg a gazdasági jellegűeket vettük sorra. Holott a parasztság elégedetlenségének csak egyik oka volt a gazdálkodásban az állami beavatkozás nyomán felhalmozódó feszültség. Emellett az elkeseredettség másik forrása a szabadságjogok súlyos korlátozása, az emberi méltóság semmibevétele volt. Az új forradalmi testületek a meghurcolt parasztság rehabilitálása érdekében egyrészt a bírósági ítéletek felülvizsgálását, másrészt pedig a szabadságjogok helyreállítását szorgalmazták. A „teljes és bántódás nélküli" szólás-, gyülekezési és vallásszabadság mellett megfogalmazódott az új választójogi törvény igénye is, amelynek alapelve: egyenlő, titkos és közvetlen választás. Ehhez gyakorta azt is hozzáfűzték, hogy a falu vezetőit a helyi lakosság titkosan és közvetlenül válassza. Az is általános követelés volt, hogy a korábbi években diszkreditálódott politikai és községi vezetőket azonnal váltsák le és vonják felelősségre. A jövőre vonatkozóan pedig a következő figyelemre méltó állásfoglalás található a Hajdú-Bihar megyei parasztság követelései között. „Annak érdekében, hogy a helyi, állami és gazdasági szervek vezetői és dolgozói ne kerüljenek nap, mint nap összeütközésbe a dolgozó néppel, a kormányzati szervek szüntessék meg a belső hivatali utasítások rendszerét. Az életet szabályozó összes rendelkezések nyilvánosan, hivatalos lapokban jelenjenek meg és csak ezek legyenek végrehajtva."

59 Országszerte általános igényként jelentkezett az is, hogy egyenjogúságot és esélyegyenlőséget kell teremteni a mezőgazdasági termelés szereplői között. Ez a hozzáállás jól megragadható a mezőgazdasági vidékeken megfogalmazott kiáltványok, felhívások szövegében, hiszen az egyéni gazdálkodók követelései mellett mindig helyet kaptak a tsz-tagság igényei is. Visszatérő elem volt a termelőszövetkezetek önállóságának követelése. Sőt több helyen síkraszálltak olyan helyi szövet57 A megye dolgozó parasztságának követelése a megújuló kormánytól, 1956. október 27. In 1956 vidéki sajtója. 405. 58 Makó Város Dolgozó Népe és Ifjúsága követelései, 1956. október 29. In 1956 plakátjai és röplapjai. 366. 59 A megye dolgozó parasztságának követelése a megújuló kormánytól, 1956. október 27. In 1956 vidéki sajtója. 405.