Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Varga Zsuzsanna: Paraszti követelések 1956-ban
ként jelentkezett. 52 Ehhez általában szorosan kapcsolódott két további követelés. Egyrészt az árrendszer korrigálása a termelési költségek figyelembevételével, másrészt pedig a begyűjtési intézményrendszer, azaz a begyűjtési minisztérium, a megyei, járási és községi begyűjtési hivatalok felszámolása. A mezőgazdasággal kapcsolatos állásfoglalások másik fontos csomópontja a termelőszövetkezetekhez kötődött. Igen határozottan fogalmazódott meg, hogy állítsák le az erőszakos kolhozosítást, tegyék lehetővé a tsz-ekből való szabad kilépést, és szüntessék meg a tagosításokat! 53 Az eddigi követelések lényegében a Rákosi-korszakban elszenvedett sérelmek orvoslására irányultak. Ha tovább vizsgáljuk a vidéki kiáltványok, röplapok szövegét, akkor látható, hogy a gazdálkodói szabadság helyreállítása érdekében az addigi agrárpolitika valamennyi elemét kritika alá vették. Megfogalmazódott az adók általános csökkentésének igénye. 54 A parasztság mértékletességét mutatja, hogy Hajdú-Bihar megyében azt is hozzátették: „Az adók megállapításánál összhangba kell hozni a termelők és az állam érdekeit." 55 A gazdák síkraszálltak a kötelező termelési szerződések, valamint a kötelező vetési tervek eltörléséért. „Követeljük a mezőgazdasági termelés irányítottságának eltörlését. Ne legyen az egyéni dolgozóknak megszabva, hogy miből mennyit s mit termeljen." 56 Szembetűnő sajátossága a paraszti követeléseknek, hogy meglepően kiérleltek, kidolgozottak voltak. Az ország számos pontján valódi cselekvési programot dolgoztak ki. Hogy a részletkérdéseket illetően milyen precíz elképzelések fogalmazódtak meg, azt jól példázzák a Hajdú-Bihar megyei parasztság október 27-én közzétett követelései: „A kenyérgabona és hízott sertés kötelező beadás kivételével az összes kötelező cikk beadását 1957. január l-jétől el kell törölni. A sertés magánvágási zsírbeadást azonnal el kell törölni. A kenyérgabona és hízott sertés kötelező beadását 1958. január 1-től meg kell szüntetni. Az állatvágások engedélyhez való kötéséi - a szarvasmarha kivételével - meg kell szüntetni. A fakitermelés engedélyhez való kötését szintén meg kell szüntetni. A biztosítás kötelező rendszerét 1957. január 1-től el kell törölni. (...) 52 A begyűjtési rendszer mielőbbi felszámolása már az egyetemisták követelései közé is bekerült. A műegyetemisták által 1956. október 22-én kiadott 16 pontos dokumentum így fogalmazta ezt meg: „Követeljük a beszolgáltatás azonnali eltörlését és a termények okszerű felhasználását. Követeljük az egyénileg gazdálkodó parasztok egyenrangú támogatását." Lásd: 1956 plakátjai és röplapjai. 18-19. 53 Az előzmények ismeretében nem meglepő, hogy ez a követelés legmarkánsabban éppen a dunántúli megyékben jelentkezett. 54 Vidékenként természetesen mutatkozott különbség abban, hogy melyik adófajtát találták a legsérelmescbbnek, s ebből kifolyólag ennek eltörléséért külön is síkraszálltak. Volt, ahol a fogatadó, több helyütt azonban a boradó volt kiemelve. így volt ez a Szekszárd környéki parasztságnál is, ahol még azt is megfogalmazták, hogy helyre kell állítani a szekszárdi bor világhírnevét. Lásd: 1956 plakátjai és röplapjai. 533. 55 A megye dolgozó parasztságának követelése a megújuló kormánytól, 1956. október 27. In 1956 vidéki sajtója. 405. 56 Szajla község munkástanácsának követelései, 1956. október 29. In 1956 plakátjai és röplapjai. 429.
