Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Varga Zsuzsanna: Paraszti követelések 1956-ban
A hatalom megragadása vidéken 1956-ra sokrétű, súlyos válsághelyzet alakult ki az agrárszférában. Ekkorra már nem volt olyan rétege a falusi társadalomnak, amelyet ne sújtott volna a megelőző évek paraszt- és faluellenes politikája. Nem volt olyan gazda, akit ne nyomasztott volna begyűjtési és adótartozás, rosszabb esetben a rendőrséggel vagy bírósággal is meggyűlt a baja. Szinte mindenkinek a földjével történt valami: vagy betagosították egy részét a tsz nagyüzemi tábláiba, vagy a tulajdonos maga ajánlotta fel az államnak, hogy meneküljön a teljesíthetetlenné váló terhek elől. Ezekben az években több tízezer ember került fel az ún. „kuláklistára". Nos, ilyen feszültségek közepette kellett cselekedni 1956 őszén. S cselekedett is a falvak népe. Azért, mert a fegyveres küzdelem döntően Budapestre és a nagyobb vidéki városokra összpontosult, kialakult az a meglehetősen leegyszerűsítő kép, hogy az október végi, november eleji forradalmi napokban a falvak többsége viszonylag nyugodt maradt. Az agrárnépesség élelmiszer-szállítmányokkal támogatta ugyan a városokat, de „óvatos természeténél fogva nem vett részt a forradalmi eseményekben". A rendszerváltás óta megszaporodó elemzések és a vidéki levéltárak egyre bőségesebb forrásközlései azonban ma már lehetővé teszik az 1956-os falusi magatartásformák fő jellegzetességeinek a felvázolását. 46 Budapesthez képest a falvakban három-négy napos késéssel történt meg a hatalomváltás. Nagyon tanulságos, ahogy az ország szinte valamennyi településén, gyakorlatilag minden központi utasítás nélkül, megindult az önszerveződés, és létrejöttek az új hatalmi szervek. Ez nem kevesebbet mutat, mint azt, hogy az ország egésze, a legtávolabbi kistelepülések is érettek voltak a változásra. Másképp nem történhetett volna meg, hogy szinte varázsütésre lendületbe jött a társadalom, és mindenütt akadtak kezdeményezők, akik élére álltak az eseményeknek. A paraszti népesség a felhalmozódott feszültségekre, konfliktusokra igyekezett megoldást találni. Egyrészt cselekvéssel, azaz saját hatalmi szenek létrehozásával. A demokratikus önszerveződés megmutatkozott az új irányító szervek - nemzeti tanácsok, forradalmi bizottmányok, nemzeti bizottságok stb. - létrehozásában és az új vezetők megválasztásában. Másrészt határozottan megfogalmazták a kormány felé, hogy miben várnak mielőbbi intézkedéseket. A felhalmozódott feszültségek súlyát mutatja, hogy nem kéréseket, javaslatokat fogalmaztak meg, hanem követeléseket. 46 A parasztság forradalmi szerepvállalásának kérdéséhez lásd: Belényi Gyula: Párhuzamos falurajzok. Kistelek és Mórahalom 1956-ban. In '56 vidéken. (Zalaegerszegen 1991. november 13-án rendezett Levéltári Napon elhangzott előadások) Zalaegerszeg, 1992. 12-22.; Béres Katalin: Egy zalai kisfalu a forradalom idején - Ozmánbük 1956. In '56 Zalában (A forradalom eseményeinek Zala megyei dokumentumai 1956-1958) Zalai Gyűjtemény 40., Zalaegerszeg, 1996. 7-17.; Magyar Bálint: 1956 és a magyar falu. Medvetánc, 1988. 2-3. 207-212.; Rainer M. János: Budapest és vidék 1956-ban. In A vidék forradalma. (Az 1991. október 22-én Debrecenben rendezett konferencia előadásai) Debrecen, 1992. 37-48.; Tyekvicska Árpád: Helyi forradalom. Önszerveződés Nógrád községben, 1956-ban. In '56 vidéken. Zalaegerszeg, 1992. 32-65.; Valuch Tibor: Agrárkérdések és a magyar falu 1956-57-ben. In Évkönyv VIII. 2000, Bp., 286-302.; A vidék forradalma, 1956. I. Szerk. Szakolczai Attila és Á. Varga László. Bp., 2003.; A vidék forradalma, 1956. II. Szerk. Szakolczai Attila. Bp., 2006.
