Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Varga Zsuzsanna: Paraszti követelések 1956-ban
az államnak. 400 millió forint ez az adósság a mi adataink szerint. Nem volna olyan helyzet, hogy a paraszt nem tudja, mennyit kell neki jövőre beszolgáltatni. Nagy Imre elvtársat kizárták a PB-ből azért, mert azt javasolta, hogy lassabban fejlesszék a termelőszövetkezeti mozgalmat. Ez nem volt helyes. Az elvtársak, akik a KV-t és a Minisztertanácsot vezetik, nem ismerik eléggé a falut és nem is akarják eléggé ismerni a falut." 24 Moszkvában döntés született arról, hogy Rákosi - megtartva az első titkári posztot - mondjon le a miniszterelnöki tisztségről, és helyére az agrárszakértőnek számító Nagy Imre kerüljön. A magyar országgyűlés ezt a személycserét 1953. július 4-én szavazta meg. A Nagy Imre-kormány programja a lakossági életszínvonal emelését, az ellátási zavarok megszüntetését olyan helyzetben ígérte meg, amikor szinte mindenből hiány volt. Hogyan tervezték ezt megvalósítani? Elhatározták, hogy csökkentik az ipari, azon belül főleg a nehézipari beruházásokat. Az így felszabaduló erőforrásokat a mezőgazdaság, a fogyasztási cikkeket gyártó ágazatok, valamint a lakásépítés területére csoportosítják át. Ugyanakkor az évközi módosítással járó nehézségek 1953-ban már eleve korlátot szabtak a beruházáspolitikai változásoknak. Az is nyilvánvaló volt, hogy az ipar szerkezete, műszaki színvonala olyan torzulásokat mutatott, melyek gyors korrekciójára nem volt remény. 25 Ezeket a korlátokat számba véve a vezetés az agrárpolitikára helyezte a hangsúlyt. Ezt jelezte, hogy a Minisztertanács 1953 második felében néhány hónap alatt közel ötven határozatban foglalkozott a mezőgazdasággal. 26 Ezek az intézkedések igazi fordulatról árulkodtak, arról a kényszerű felismerésről, hogy a mezőgazdasági termelés növelése, a termelési kedv fokozása csak úgy érhető el, ha a hatalom képviselői tartózkodnak a korábbi adminisztratív intézkedésektől, tehát az utasítások helyett áttérnek a gazdasági szabályozókra. A Nagy Imre-féle „új szakasz" során agrárpolitikai intézkedések sokaságát hozták. Olyan horderejűek voltak ezek a változások, hogy az érintettek alig merték elhinni a bevezetésüket. Csökkentették a mezőgazdasági termelők adó- és beadási kötelezettségét. Eltörölték a beadás elmulasztása miatt kivetett kártérítéseket, és elengedték a felhalmozódott beadási és adóhátralékok egy részét is. Megszüntették a kuláklistákat. 1953. decemberben új begyűjtési rendelet jelent meg, ez három évre előre megszabta a begyűjtési előírásokat, s ezzel kiszámíthatóbbá tette a gazdálkodást. A földhaszonbérletet is engedélyezték 25 kat. holdig, sőt az 1951 után felajánlott vagy elhagyott földek visszaadásáról is rendelkeztek. Mérsékelték a gépállomási díjakat. A Nagy Imre-kormány intézkedései minden mezőgazdasági termelő helyzetén könnyítettek. A tsz-ek, tszcs-k a rendelkezések többségében nagyobb kedvezményeket kaptak, mint az egyéni gazdálkodók. Ezzel a szövetkezeti rendszer teljes összeomlását sikerült megakadályozni, de nagyarányú felbomlását már nem. Míg korábban a tsz-ekből a belépést követő 3 évig nem lehetett kilépni, addig 1953 második felében megszüntették ezt a korlátozást, és a tagok jelentős része a kiválás 2A Uo. 239. 25 Pető Iván-Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945-1985. I. 250-258.
