Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Varga Zsuzsanna: Paraszti követelések 1956-ban
politikai szándék az volt, hogy csökkentsék a parasztság földhöz való ragaszkodását. Ez sikerült is, hiszen az ismétlődő tagosítás során a parasztgazda újabb és újabb földdarabokat vesztett el, cserébe viszont rosszabb minőségű, távolabb fekvő földet kapott, amit sokszor már el se fogadott. Nagyarányú földfelajánlás, földelhagyás indult meg: először a „kulákrétegeknél", majd a közép- és kisparaszti rétegeknél. 14 Ez a tendencia teljesen ellentétes volt a hagyományos paraszti értékrenddel, amelyben íratlan törvény volt, hogy a szülőktől, nagyszülőktől örökölt birtokot megtartani, gyarapítani kellett, hiszen egyedül a gazdasági önállóság, a hat-nyolc holdnál kezdődő „független kisbirtok" adott társadalmi rangot, megbecsülést az embereknek. 15 Az előzőekben láthattuk, hogy az alapvető állampolgári jogok közül a tulajdonhoz való jog terén komoly sérelmek mutatkoztak. Súlyos problémák jelentkeztek a szabadságjogok terén is. A rendszerváltás után kiszélesülő kutatások főleg azokra a jogsérelmekre koncentráltak, amelyeket a „kulákok" szenvedtek el. Az ő esetükben általános volt a törvény előtti egyenlőség hiánya, nem volt biztosítva a jogorvoslathoz való jog sem. 16 Ha beleolvasunk a korszak sajtójába, főleg a „kulákok" bűneit tárgyaló cikkekbe, akkor kiderül, hogy a személyiségi jogok is sérültek. 17 A lakóhely szabad megválasztását is korlátozták e réteg számára, főleg azoknak a családoknak az esetében, akiket a Szolnok és Hajdú-Bihar megyében megszervezett zárt táborokba hurcoltak. Ok a táborok felszámolása után sem térhettek vissza egy ideig a korábbi lakóhelyükre. 18 A szabad mozgást azonban a paraszti társadalom szélesebb rétegei számára is korlátozták. Már 1950-től találkozni lehetett azzal a gyakorlattal, hogy ha például elmaradás mutatkozott az őszi szántásban, akkor a helyi tanács közúti zárlatot rendelhetett el, ez azt jelentette, hogy a község területét engedély nélkül igásfogattal nem lehetett elhagyni. Engedélyt csak sürgős esetben és csak egy-egy napra adtak. 19 A helyi társadalom kollektív büntetésére számos más példát is lehet hozni, így például begyűjtési elmaradások esetén előfordult, hogy a hiányzó mennyiséget 14 Különböző becslések szerint 1-1,5 millió kataszteri hold maradt műveletlenül a korszakban, ez a hagyományos paraszti életforma rendkívüli válságtüneteként értékelendő. Nagy József: A paraszti migráció irányai és okai az ötvenes években. In Hatalom és társadalom a XX. századi magyar történelemben. Szerk. Valuch Tibor. Bp., 1995. 647-661. 15 A tradicionális paraszti értékrendről lásd: Fél Edit-Hofer Tamás: Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban. Bp., 1997. 1(1 Számtalan dokumentum bizonyítja, hogy a törvény előtti egyenlőség elvét megsértették, arra hivatkozva, hogy' az ítélet súlyossága elsősorban a vádlott osztályhelyzetétől függ. Azaz attól, hogy a vádlott a munkásosztállyal szövetséges szegényparasztsághoz, a középparasztsághoz vagy a népi demokráciával szemben álló kuláksághoz tartozott-e. A kérdéshez lásd; Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. I-V. kötet. Szerk. Horváth Ibolya és mások. Bp., 1992-1996. 17 Závada Pál: Kulákprés. 213-233. 18 A Hortobágyra kitelepített „kulák"-családok életét, jogsérelmeit mutatja be az alábbi sorozat: Kitaszítottak I. „Magukkal fogjuk megzsírozni a földet". Szerk. Hántó Zsuzsa és mások. Bp., 2001.; Kitaszítottak II. Dokumentumok a hortobágyi zárt munkatáborokról, 1950-1960. Szerk. Füzes Miklós. Bp., 2002.; Kitaszítottak III. Családok munkatáborokban. Szerk. Hántó Zsuzsa. Bp., 2006. 19 Kiválóan nyomon követhetők ezek a korlátozó rendel kezesek a korabeli dobolási jegyzőkönyvekből. Gyarmati György-Botos János-Zinner Tibor-Korom Mihály: Magyar liétköznapok Rákosi Mátyás két emigrációja között (1945-1956). Bp., 1988. 409-449.
