Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Varga Zsuzsanna: Paraszti követelések 1956-ban

a széna és lucerna kaszálására, vagy éppen mikor kell elkezdeni aratni. Másrészt viszont azért, mert a központilag megadott, ámde az időjárási és helyi tényezőkhöz nem igazodó határidők be nem tartása minden esetben büntethető volt.

8 A kommunista párt nem elégedett meg a gazdálkodói szabadság korlátozásával, hanem támadást indított a paraszti magántulajdon ellen. Legkorábban és legintenzívebben a „kuláknak" nevezett módos paraszti rétegeket vették célba, azzal az indoklással, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, azaz a kollektivizálásnak szerves részét képezi a „kulákságnak" mint az utolsó és legszámosabb kizsákmányoló osztálynak a felszámolása.

9 Megfosztották őket a szabad földhasználat jogától.

10 Megkezdődött a munkaeszközeik (főleg a traktorok, cséplőgépek) kisajátításának folyamata. Ez csak fokozódott az erőszakos kolhozosítás megindulásával. Az újonnan szervezett termelőszövetkezeti csoportok érdekeire hivatkozva igénybe vehették a még magántulajdonban lévő munkagépek mellett a „kulákok" lakóházait és gazdasági épületeit is." Hamarosan azonban nemcsak a módos nagygazdák tulajdonát érte sérelem, hanem a falusi társadalom törzsét alkotó közép- és kisparasztokét is. Mindennapossá vált, hogy a felhalmozódó begyűjtési elmaradások és adótartozások miatt megjelent egy elszámoltató bizottság a gazda portáján - gyakran már a végrehajtó is velük tartott -, és a tartozások fejében lefoglalta a parasztcsalád javait. Az ilyen esetekben felvett ún. transzferálási jegyzőkönyvek megrázó leltárt adnak arról, hogy a tartozások fejében - értékesebb tárgyak híján - miként foglalták le a család hétköznapi használati eszközeit, bútorait, esetleg ruháit.

12 A teljesíthetetlenségig fokozódó begyűjtési és adóterhektől való menekülés sokakat késztetett arra, hogy megváljanak földjük egy részétől. Ugyanebbe az irányba hatottak a kolhozosítással együtt járó tagosítások is.

13 A földek tagosítását a létrejövő termelőszövetkezeti csoportok érdekeire hivatkozva hajtották végre, de a valódi s A tanácsi szervek korabeli anyagaiból kiderül, hogy általános gyakorlat volt néhány száz forintos pénzbüntetést kivetni az alábbi indokokkal: tavaszi vetési munka elmulasztása; aratás idejében való meg nem kezdése; tarlóhánlás elmulasztása stb. 9 Az orosz nyelvből átvett „kulák" terminussal a falusi társadalom azon tagjait bélyegezték meg, akiknek földterülete a 25 kat. holdat, vagy a kataszteri tiszta jövedelme a 350 aranykoronát meghaladta, esetleg cselédet tartottak, vagya föld mellett mezőgazdaságon kívüli jövedelemmel is rendelkeztek. A felsorolt kritériumok bármelyike önállóan is kulákká tette az illetőt. Lásd: Nagy József: A kulákkérdés és megoldása az 1948-1953-as években. Múltunk, 1999/3. 41-97. 10 Elvették nagyobb földbérleteiket, és megtiltották számukra a föld szabad adásvételét. 40 holdban maximálták a „kulákság" saját és bérelt birtokainak felső határát; az e fölötti területek a földbérlő, majd termelőszövetkezetekhez kerültek. 1948-ban állami ellenőrzés alá vonták a gazdagparaszti ingatlanok adásvételét. Ilyen módon akarták megakadályozni, hogy a kulák földje eladásával alacsonyabb adó- és beszolgáltatási kategóriába kerüljön. Ezután a birtokát csak úgy tudta csökkenteni, ha földjei egy részét ingyen felajánlotta az államnak. Lásd: 8990/ 1948. Korm. r. a mező- és erdőgazdasági ingatlanok forgalmának korlátozása tárgyában. Magyar Közlöiiy, 1948. augusztus 28. 1875.; 9000/1948. Korm. r. a mezőgazdasági ingatlanok haszonbérletéről. Magyar Közlöny, 1948. augusztus 29. 1923-1925. " Erről bővebben lásd: Nagy József: A kulákkérdés és megoldása az 1948- 1953-as években. Múltunk, 1999/3. 49-67. 12 Závada Pál: Kulákprés. 195-196. 13 Nádasdi József: Tagosítások és birtokrendezések Magvarországon, 1949-1956. Agrártörténeti Szemle, 1992/1-4. 154-218.