Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Gerő Ernő és Nagy Imre vitája, 1947-1949

és szerepet játszott abban is, hogy 1956-ban Gerő első titkárrá történt választását követően hajthatatlannak bizonyult Nagy Imre pártba történő visszavételének önkritikához kötését illetően. Nem tudni, mikor született meg a döntés arról, hogy Gerő tartson előadást a párt agrárpolitikájáról a központi pártiskolán. Az előadás Az MDP agrárpolitikája a szocializmus építésének idején címmel 1949. szeptember 10-én hangzott el, és Nagy Imre agrárpolitikai nézeteinek teljes szétzúzását jelentette. Gerő a párt agrárpolitikájának ismertetésekor a Kominform 1948. júniusi határozatáig nyúlt vissza, amely valamennyi párt számára nyilvánvalóvá tette, hogy a szocialista építést a falun is meg kell kezdeni. Mint elmondta, ez akkor „osztályszempontból" azt jelentette, hogy „a faluban határozottan rá kell térni a lenini hármas jelszó megvalósítására, vagyis arra, hogy szilárdan a szegényparasztságra támaszkodva szoros szövetségre kell törekedni a középparasztsággal, egy pillanatra sem szüntetve meg a harcot a kulákság ellen." Az adott helyzetben a párt irányvonalában az újdonságot az jelentette, hogy a középparasztsággal való szövetségre már nem az egyéni, kisparaszti magántulajdon védelmének az alapján törekednek, hanem „nyíltan vetjük fel a mezőgazdaság szocialista átalakításának, tehát a mezőgazdaságban uralkodó termelési rend megváltoztatásának a kérdését, nyíltan propagáljuk a kolhozt, mint a mezőgazdaság kívánatos termelési rendjét és gyakorlatilag is irányt veszünk közös, társas tulajdonon alapuló, szövetkezeti jellegű mezőgazdasági nagyüzemek létesítésére a falun". Gerő előadásában a hangsúlyt a pártnak a kuláksággal szemben követett politikája megváltozására helyezte, és ezt azzal indokolta, hogy „nem lehet irányt venni a szocializmus építésére a mezőgazdaságban anélkül, hogy ne vennénk irányt a legnagyobb számú, gazdaságilag és politikailag legerősebb kizsákmányoló osztály elleni következetes harcra (...) Irányt venni a mezőgazdaságban a szocializmus építésére annyit is jelent, (...) hogy irányt veszünk a kulákságnak, mint osztálynak a felszámolására, megszüntetésére. S irányt venni a kulákságnak, mint osztálynak a megszüntetésére, ez azt jelenti, hogy irányt veszünk az osztályharc kiélesedésére a falun."

47 E harc során a Szovjetunióban történtekhez hasonlóan két külön szakasszal számolt: az első szakasz a kulákság korlátozásának időszaka, amelyet véleménye szerint a megfelelő időpontban felvált a második periódus, a kuláknak mint osztálynak a megszüntetése. Gerő először gazdaságilag és adminisztratív eszközökkel akarta a kulákságot korlátozni, és felsorolta azokat az intézkedéseket, amelyet addig már meghoztak a kulákság korlátozására. Véleménye szerint azonban ezek az intézkedések még nem jelentenek általános támadást a kulákságnak mint osztálynak a termelőeszközei ellen. Ezt az adott szakaszban Gerő nem is tartotta volna célszerűnek, mert szerinte „a kulákságnak, mint osztálynak a megszüntetése nem történhetik meg mindaddig, amíg a parasztság zöme nem tette magáévá a szocialista, társas, közös, nagyüzemi gazdálkodás ügyét, s amíg gyakorlatilag meg nem indulnak a parasztság százezres, milliós tömegei a mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe, a kolhozba." Beszéde közben tett egy oldalvágást Nagy Imre felé is: „Pártunk vezetőségének nincsenek illúziói abban a tekintetben, hogy nálunk a kulákságnak, 47 MOL M-KS 276. f. 66/93. ő. c.