Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Gerő Ernő és Nagy Imre vitája, 1947-1949

mint osztálynak a megszüntetése lényegesen másként mehet végbe, mint ahogy ez a Szovjetunióban történt. Nem hisszük, hogy a kulákság bele fog nőni a szocializmusba. Pártunk a leghatározottabban elutasítja ezt az opportunista elméletet." A politikai feltételek után a szocializmus falun történő építésének gazdasági feltételeiről beszélt, ez szerinte azt jelenti, hogy elkezdték a mezőgazdaságban a szocialista szektor (állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezeti csoportok) kialakítását. A termelőszövetkezeti csoportot azonban csak fenntartásokkal sorolta ebbe a kategóriába, mint olyan egységeket, amelyeknél még komoly rendszabályokra van szükség „a kapitalista elfajulás ellen". Magyarázata szerint azért nem fognak hozzá rögtön az igazi kolhozok kiépítéséhez és hoznak létre átmeneti formákat, hogy megkönnyítsék a parasztság belépését a termelőszövetkezetekbe. A jövőt illetően azonban nem hagyott kétséget: „Mi nem mondtunk le és nem mondunk le arról, hogy a termelőszövetkezeteket végső fokon teljesen szocialista jellegű szövetkezetekké fejlesszük, s ehhez hozzátartozik a föld nacionalizálása is." A párt vezetősége szerinte gondosan ügyelt az önkéntesség betartására, és az erőszak alkalmazását a jövőben sem akarja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az „ösztönösségre bíznánk, hogy merre mennek a dolgozó parasztok millió: a szocialista munkásosztállyal és a szocialista nagyiparral-e a szocializmus felé, vagy pedig a kapitalista, kizsákmányoló kulákkal, a magántulajdon és a kisárutermelés útján a kapitalizmus felé. Erről, természetesen nem lehet szó." Gerő a legközelebbi évekre a mezőgazdaság területén a párt előtt álló stratégiai feladatként a mezőgazdaságnak a szocialista nagyiparhoz történő felzárkóztatását jelölte meg. Ez az ő értelmezésében azt jelentette, hogy a kisparaszti gazdaságok helyett a szocialista nagyüzemi gazdaságok rendszerét hozzák létre, és e folyamat közben korlátozzák, kiszorítják és végül felszámolják a kulákságot. Habár Gerő előadásában az adott fejlődési szakaszban még korainak tartotta, addig a gyakorlatban a kulákság korlátozásáról igen hamar áttértek a kulákság - és a helytelenül kulákká minősített középparasztság - gazdaságainak felszámolására. Gerő arról is beszélt, hogy a szocializmus építésére történő irányvétel a faluban azt jelenti, hogy szoros szövetségre törekszenek a középparasztsággal, a valóságban az iparosítás és a honvédelem fejlesztésének igényéből fakadó egyre nagyobb mértékű hadiipari fejlesztés a mezőgazdaság és ezen belül is főként a középparasztság rovására történt meg.