Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Gerő Ernő és Nagy Imre vitája, 1947-1949
Nagy Imrét ismét felszólították arra, hogy a PB 1948. szeptemberi határozata értelmében foglalja össze nézeteit. Ennek most eleget is tett: március 20-án háromoldalas levélben vázolta a „párt vonalától eltérő" felfogását, 42 és mintegy negyven oldalon foglalta össze nézetei elméleti indoklását. A levélben ugyan megfogalmazott némi önkritikát is, de nagyobbrészt fenntartotta korábbi álláspontját, és kifejezetten kérte a további bírálatot. A Nagy Imre-ügyben a Politikai Bizottság 1949. április 21-én megbízta Rákosit, Gerőt és Révait a határozat elkészítésével, erre azonban a választások előtt idő hiányában nem került sor, a választások utáni KV-ülésen pedig ennél sokkal fontosabb „ügy" szerepelt napirenden. Gerő június 17-i levelében a késedelmet szóvá téve („az elfoglaltság politikailag nem mentesít bennünket attól, hogy ezt a kérdést fektetjük") a PB által kijelölt bizottság összehívását szorgalmazta. „A bizottság határozza meg saját álláspontját Nagy Imre magatartását és az általa kidolgozott dokumentumot illetően, s adjon konkrét direktívákat arra, hogy mi legyen a Politikai Bizottság, illetőleg a Központi Vezetőség elé terjesztendő dokumentumban." A dokumentum megszövegezését - a bizottság tagjainak elfoglaltságára hivatkozva - Hegedűs Andrásra és Donath Ferencre bízta volna, de az elkészült szöveget a bizottság bírálná el, és „szükség esetén" Révai és ő szerkesztené át. Gerő ezt követően nyilvánosan nem lépett fel Nagy Imre nézeteivel szemben, mindenesetre jelentést kért Nagy Imre egyetemi és pártiskolai előadásairól. Az MDP KV Titkársága Gerő júniusi javaslatának megfelelően augusztus 31-én Donath Ferenc előterjesztésében tárgyalta meg és hagyta jóvá a Központi Vezetőség határozattervezetét, amely Nagy Imrének a Politikai Bizottságból történő kizárására tett javaslatot. 43 Azt pontosan nem tudjuk, hogyan készült az előterjesztés, és azt sem, hogy a Nagy Imre ügyében kiküldött bizottság előzetesen megtárgyalta-e. Gerő azonban minden bizonnyal már a testület elé kerülése előtt látta azt. A Politikai Bizottság 1949. szeptember 1-jei ülésén a Nagy Imre ügyében született határozati javaslatot (amelyet a Központi Vezetőség szeptember 3-án határozattá emelt) Donath Ferenc ismertette, és ő volt az előadó két nappal később a Központi Vezetőség ülésén is. Nagy Imre a Politikai Bizottság ülésén Sztálinidézetekkel megtűzdelt hozzászólásában 44 még tételesen cáfolni igyekezett a határozati javaslatban vele szemben megfogalmazott vádakat. A Központi Vezetőség ülésén azonban Nagy Imrét nemcsak eltávolították a pártvezetésből, de megalázó önkritikára is kényszerült 45 Legfőbb politikai ellenfele, Gerő egyik testület ülésén sem szólt hozzá a témához, és a Központi Vezetőség ülésén is mindössze azzal a javaslattal élt, hogy a KV bízza meg a Politikai Bizottságot, hogy határozza meg „a Nagy Imre elvtárssal szembeni észrevételekből és Nagy Imre elvtárs önkritikájából mikor, milyen formában kerüljön a nyilvánosság elé". 46 A Gerő Ernő és Nagy Imre közötti politikai konfliktus kihatott kettőjük egész további viszonyára; bizonyosan befolyásolta 1953 júniusa utáni együttműködésüket 42 A levelet közli Rákosi Sándor i. m. 201-203. 43 MOL M-KS 276. f. 65/60. ő. e. 44 Felszólalását közli Rákosi Sándor i. m. 203-211. 45 Részletesebben lásd Rainer M. János: Nagv Imre. 408-421. 46 MOL M-KS 2776. f. 52/9. ő. e.
