Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Gerő Ernő és Nagy Imre vitája, 1947-1949
politikai nézeteit. Gerő a Központi Vezetőség ülésén Rákosi által elhangzottakkal összhangban a párt falusi politikájának homlokterébe a falu szocialista átalakítását állította, mert „Nem lehet szocializmust építeni a városban és ugyanakkor közömbösen szemlélni, hogy a falu továbbra is kapitalista úton halad." 38 Cikkében Gerő némi önkritikával elismerte, hogy a falu szocialista fejlődésben való elmaradása és a kulákság megerősödése azért következett be, mert a párt nem tisztázta idejében a parasztsággal kapcsolatos politikáját, és csak bizonyos késéssel fogott hozzá „az átmeneti időszak hosszú periódusra szóló nehéz és bonyolult kérdéseinek kidolgozásához". Gerő írásában nem nevezte ugyan meg Nagy Imrét, de senki előtt nem volt kérdéses, hogy kire gondolt, amikor a következő mondatot leírta: „Noha pártunk vezetősége számára teljesen világos volt, hogy falun is az osztályharc kiéleződése felé haladunk... mégis pártunk Politikai Bizottságában is akadt olyan elvtárs, aki úgy vélte, a magyar faluban már eltorlaszolták a kapitalista fejlődés útját. Ebből a téves állításból természetesen azt a következtetést vonta le, hogy falun nincs osztályharc és nincs szükség a kulákok elleni harc fokozására. A Politikai Bizottság elvetette ezt a jobboldali opportunista álláspontot." Nagy Imre ezt már nem hagyhatta szó nélkül, december 22-én levéllel fordult a Politikai Bizottsághoz, amelyben kérte, hogy a testület foglalkozzon a kérdéssel, és mondja ki, helyesnek tartja-e a cikk rá vonatkozó megállapításait? 39 A levelet Rákosi a Titkárság tagjainak továbbította, akik Nagy Imre kérésének teljesítése mellett foglaltak állást. Gerő még arra is utalt, hogy ez egyébként is megfelel a PB hónapokkal korábban hozott határozatának. Rákosi a napirendre tűzést nem siette el, Nagy Imre írásos anyagának elkészültére várt, amit viszont Nagy - betegségére hivatkozva - húzott-halasztott. A vita azonban már a Központi Vezetőség március 5-ei ülésén elkezdődött, erre az szolgált alkalmul, hogy a KV-ülésen Rákosinak a párt soron lévő feladatairól tartott beszámolójában hosszan foglalkozott a falu problémáival. Míg Rákosi úgy vélte, hogy a középparasztság helyett újra a szegényparasztságra kell támaszkodni, Nagy a középparasztsággal való szövetséget stratégiai feladatként állította be, és elutasította a középparasztokat a kuláksággal összemosó nézeteket. 40 Nagy Imre számára intő jel lehetett Rákosi azon kijelentése is, hogy nézetei nagyon emlékeztetnek Buharinéra 41 ,s Gerő Ernő: A Magyar Dolgozók Pártjának politikája falun. Tartós Békéért, Népi Demokráciáért, 1948. december 7. Részleteket közöl belőle Sipos Levente: Nagy Imre és Gerő Ernő vitáinak egvik állomása. Múltunk, 1996. 1. 39 MOL M-KS 276. f. 65/41. ő. e. 40 Gerő jelen volt a testület ülésén, de nem szólt hozzá Rákosi referátumához. A szöveggel kapcsolatos észrevételeit viszont március 3-án eljuttatta Rákosinak. A beszámolónak a középparasztsággal foglalkozó részével kapcsolatban azon az. állásponton volt, hogy a referátum elején rögzíteni kellene: a párt politikai irányvonala helyes, de a gyakorlatban a helyes politikai irányvonalat gyakran deformálják. Azt is indítványozta, hogy Rákosi idézzen korábbi párthatározatokból, amelvek világosan tükrözik a párt politikájának folytonosságát. (MOL MKS 276. f. 52/5. ő. e.) 41 Rákosi Mátyásnak a Központi Vezetőség ülésén elmondott zárszavából részleteket közöl: Rákosi Sándor: Dokumentumok az 1948-49-es agrárpolitikai vitáról. Agrártörténeti Szemle, 1988. 1-2. 190-193.
