Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Gerő Ernő és Nagy Imre vitája, 1947-1949

- az önkéntesség, a fokozatosság szem előtt tartásával szintén egybecsengett Nagy Imre elképzeléseivel. A programkészítés részletei ma még ismeretlenek, az azonban bizonyos, hogy legkésőbb május második felére vagy végére elkészült, és azt véleményezésre megküldték az SZKP vezetésének is. A rendelkezésünkre álló szovjet dokumentumok alapján az is tudható, hogy a programnyilatkozat nem nyerte el minden részletében a szovjet vezetés tetszését; az SZKP KB külügyi osztályának vezetője, Baranov által megfogalmazott bírálat a program készítésében részt vevők összességét és a dokumentum egészét érintette. A legfontosabb probléma az elvi kiindulóponttal volt: „Az elvi tételek pontatlan, sok esetben pedig helytelen megfogalmazása csökkenti a dokumentum jelentőségét, elleplezi azokat a fő kérdéseket, amelyek helyes megoldását Magyarországnak a szocializmus felé való sikeres haladása függ."

20 Baranov nem tartotta kielégítőnek a Magyarország gazdaságáról adott jellemzést sem, szerinte az „Nem definiálja az ország gazdaságában jelen lévő gazdasági rendszereket. Egy ilyen elemzés nélkül nehéz világossá tenni a Magyar Köztársaság további gazdasági fejlődésének perspektíváit."

21 A bírálatok zöme azonban a mezőgazdasági részt érintette: „A programnyilatkozat-tervezet a parasztságot, ritka kivételtől eltekintve, egységesen, differenciálatlanul említi. A dokumentum nem határozza meg a pártnak a szegényparasztsághoz, a középparasztsághoz és a kuláksághoz való viszonyát. A kulákságról és az ellene folytatott harcról szó sem esik..."

22 Az MKP és az SZDP egyesülési kongresszusa 1948. június 12-14-én ült össze. A Magyar Dolgozók Pártja néven létrejött új párt elfogadta a kollektív munkával megalkotott programnyilatkozatot és újjáválasztotta a párt vezető szerveit. A kongresszus ugyan távlati célként a szocializmus (illetve még távolabbi célkitűzésként a kommunizmus) megteremtését tűzte ki célul, de még a szocializmus irányába történő átmenet viszonylag hosszabb szakaszával számolt, és egyelőre nem kívánta sem az iparban sem a mezőgazdaságban felszámolni a magánkezdeményezést. Ezzel összhangban fejtette ki Gerő is véleményét kongresszusi hozzászólásában. „A magyar nemzetgazdaságban (...) az állami, mind következetesebben szocialista jellegű szektor mellett jelentékeny szerepet tölt be és még hosszú-hosszú évekig fog betölteni a magángazdaság."

23 Gerő utalt arra, hogy a magánkezdeményezés meghagyása elkerülhetetlenül együtt jár a tőkés gazdasági elemek erősödésével, de arra a kérdésre, hogy ebben az esetben is biztosítható-e a gazdaság szocialista szektorának állandó növekedése és erősödése, határozott igennel felelt. Előbbi állítását azzal igazolta, hogy egyrészt a demokratikus államhatalom a nép kezében van és az kezében tartja a gazdasági élet kulcspozícióit, másrészt a fejlődés hatalmas, még kiaknázatlan tartalékokkal rendelkezik. 20 Moszkvának jelentjük... Titkos dokumentumok 1944-1948. Szerk. Izsák Lajos és Kun Miklós. Századvég Kiadó. Bp., 1994. 267. 21 Uo. 22 Uo. 268. 23 A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülési kongresszusának jegyzőkönyve. Szikra [1948.] 208.