Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Gerő Ernő és Nagy Imre vitája, 1947-1949
Nagy Imre ezzel szemben egyértelműen azt az álláspontot vallotta, hogy a szocializmus megteremtésének napirendre tűzése még nem időszerű, ő továbbra is a lassú, kis lépésekben történő átalakulás híve volt. 16 Az Irányelvek 1948. február 12-én elfogadott végleges formájában a magyar gazdaság fejlődésének iránya már markánsabb - a Gerő-előadás tételével egybehangzó - megfogalmazást nyert, annak kinyilatkoztatásával, hogy a magyar gazdaság „letért a kapitalizmus útjáról és folytonos, szakadatlan harcban (...) fokozatosan a szocialista termelőviszonyok felé fejlődik". 17 A dokumentumban azonban benne maradt - talán Nagy Imre különvéleményének hatására - a nemzetgazdaság több szektorának egymás mellett éléséről szóló tétel is. Az 1948. évi márciusi államosításokat követően a mezőgazdaság kivételével a „szocialista szektor" a gazdasági élet valamennyi területén túlsúlyra jutott. A mezőgazdaságban egyelőre az Irányelvek sem tervezte a földtulajdonlás formáját érintő radikális intézkedések bevezetését, de azt már jelezte, hogy a kommunista párt politikájában a szövetkezeti kérdés ismét előtérbe került. A Falusi Bizottság Nagy Imre irányításával az Irányelvek véglegesített formájának elfogadásával egyidejűleg kapott megbízást arra, hogy egy hónapon belül készítse el a mezőgazdaságra vonatkozó részletes irányelveket. Nagy Imre tézisek formájában el is juttatta szövetkezetpolitikai tervezetét a pártvezetésnek, a Politikai Bizottság 1948. április 22-én azonban nem Nagy Imre, az első számú agrár szakember, hanem Gerő Ernő előadásában ismerhette meg a szövetkezetpolitikai irányelveket. (Az MKP szövetkezetpolitikai irányelveinek kidolgozásában Gerő mellett nagy szerepet játszott Hegedűs András is, akit nem sokkal korábban lett Gerő személyi titkára, és akit éppen az irányelvek megvitatásakor neveztek ki a Szövetkezetpolitikai Osztály vezetőjének.) Bár Nagy Imre tervezete és az elfogadott dokumentum több ponton feltűnő hasonlóságot mutat, s konkrét szövegszerű egyezések is kimutathatóak, mégis kimaradtak Nagy tervezetének meghatározó gondolatai a végső szövegből: az egyéni gazdálkodás formájában és a termelőszövetkezetek formájában végbemenő párhuzamos fejlődés lehetősége. A dokumentum a mezőgazdasági fejlődés útjaként a szocialista utat jelölte meg, és a hangsúlyt az értékesítési és fogyasztási szövetkezeti tevékenységnek a szövetkezeti termeléssel való összekapcsolására helyezte. 18 Az MDP programnyilatkozatának a szövetkezetekről szóló része - „A népi demokrácia a minden kényszertől mentes, a teljes önkéntességen alapuló mezőgazdasági szövetkezetek támogatásával megakadályozza a szegény- és középparasztság romlását és lesüllyedését, lehetővé teszi gazdasági és társadalmi felemelkedését." 19 16 Lásd Feitl István bevezetőjét Nagy Imre: Észrevételek... című dokumentumközléséhez. Társadalmi Szemle, 1989/7. 17 PIL 274. f. 3/131. ő. e. 18 A Magyar Kommunista Párt szövetkezeti irányelvei megjelent A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 564-576. Nagy Imre szövetkezeti téziseit Sipos Levente adta közre, {Múltunk, 1992/4.) a tézisek elemzését lásd Rainer M. János, 1996. I. m. 386-388. 19 Balogh Sándor-Izsák Lajos: Pártok és pártprogramok Magyarországon. (1944-1948). Bp., Tankönyvkiadó. 1979. 422-423.
