Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"
lenedett a mezőgazdaság. Nemcsak az egyéni gazdálkodók hagyták ott földjüket, hanem gyakran a termelőszövetkezeti tagok is. Helytelen volt az is, hogy a kulákok földjeit - különösen tagosítás idején - átvették, azok hasznosítását viszont nem biztosították." (Hozzátehetjük: 1952-ben a „felajánlott", vagyis kényszerből elhagyott földterületek egyharmadát „a nyári tagosítások során vették át".) A tartalékterületek „túlnyomó részben silányabb minőségű, gyenge termőképességű, szétszórt kisebb parcellákon fekvő s rendszerint távol eső területek, amelyek évek óta rendszeres trágyázásban és talajművelésben nem részesültek" - adta tudtul egy 1951. évi feljegyzés". 81 A munkaegység-jövedelmek csökkenése (1949-1952) A kalandor jellegű tsz-szervezés, illetve gazdaság- és agrárpolitika következtében a termelőszövetkezeti családok munkaegységből eredő természetbeni és pénzbeli jövedelme együtt országos átlagban évről évre csökkent. A KSH adatai szerint a jelzett tsz-jövedelmek a bázisként kezelt 1949. évieknek 1950-ben még 80,1, 1951ben már csak 55,7, 1952-ben pedig csupán 30,8%-át tették ki. (Egyéb jövedelemre a parasztság csak a háztájiból, illetve ahol erre mód volt, ott külső munkavállalásból számíthatott.) A tsz-tagság általában romló életviszonyaira utal, hogy 1951-től a termelőszövetkezeti családok átlagos összjövedelme is alatta maradt az előző évieknek. 82 7. Jövedelmi viszonyok Falusi jövedelmek - statisztikai manipulációk A parasztság megélhetését döntően megszabták a folyton növekvő ún. „közterhek", a beszolgáltatás, a pénzben előírt adóterhek, egyéb kötelezettségek és természetesen az „agrárolló", amely ugyancsak súlyosan nyírt bele a mezőgazdasági jövedelmekbe. A korabeli paraszti jövedelemstatisztika ráadásul jellegzetesen félrevezető. A magángazdák jövedelméből ugyanis nem vonták le az adóterheket (amelyek gyakorta elvitték a beadott terményekért kapott pénz egészét) és a gazdálkodással összefüggő üzemi kiadásokat. Tagi jövedelemként mutatták ki a szövetkezetek vagyongyarapodását, ezzel viszont nem a szövetkezeti tag, hanem maga a szövetkezet, illetve a vezetés rendelkezett. A korabeli statisztikai adatok szerint a parasztság egy főre jutó reálfogyasztása 1952-ben és 1953-ban az előző évhez képest számottevően csökkent, s 1953-ban is csak alig haladta meg az 1949-es színvonalat. 83 Egy átlagos falusi család pénzjövedelme 1951-ben 60%-át, 1952-ben mintegy felét tette ki egy városiénak. A falusi pénzjövedelmek elégtelen voltára utal, hogy 1949 és 1952 között 50%-kal csökkent a mezőgazdaságból élők iparcikk vásárlása. Ugyanakkor a magángazdáknak, a természetben kirótt terhek miatt gyakran a hiányzó élelmiszert is pénzért kellett 81 Orbán Sándor: Két agrárforradalotn Magyarországon. 72.; Szakács Sándor: A mezőgazdasági termelés és néhány történeti jellegű befolyásoló tényezője (1945-1955). 85. 82 A mezőgazdaság árutermelése és a mezőgazdasági népesség jövedelme. KSH-jelentés. Párttörténcti Intézet Archívuma (PIA) 24/1953. 61.; Simon P. [1979] I. m. 25. 83 Pető Iván-Szakács Sándor, 1986.1. m. 215.
