Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"

nyesítésére helyezte a hangsúlyt. (A tsz-ek száma 1948 végétől 1953 derekáig 468ról 5224-re, tagságuk nem egészen ezer főről 376 ezerre, a „tsz-szektor" területe pedig 1,6 millió hektárra emelkedett.)

71 1948 novemberében Rákosi Mátyás (az MDP főtitkára) a mezőgazdaság „szocialista átszervezésének" időtartamát 3-4 esztendőben szabta meg. De az elképzelés nagyobb nehézségbe (ellenállásba) ütközött, mint azt az MDP kádervezérkara várta. Ezért már a következő évben az átszervezés „befejezésének" tervezett időpontját 1954-re tolták ki, annak ellenére, hogy tudatában voltak: az „átszervezés" (a kényszerkollektivizálás) felülről diktált ütemét csak a (megtévesztésként hirdetett) önkéntesség súlyos, illetve rendszeres megsértésével lehet majd biztosítani, s az erőszakkal létrehozott szövetkezeteket nem lehet (a paraszti termelési kedv híján sem lehet a legfőbb termelőerő!) korszerű termelési szervezetté („nagyüzemmé") alakítani.

72 A kolhozosítás nyílt felvetésére - tsz-szervezés címen - már 1948-ban sor került. Alapelvvé vált, hogy a kollektív mezőgazdasági termelés módjának kialakításába nem lehet bevonni a parasztságot. Ahogy kifejtették: „a mezőgazdaság átállítását a szocialista fejlődés vágányára nem lehet rábízni a parasztságra... a szocializmusba való átmenet államának, a kulák elleni harc államának... nem szabad ingadoznia". Az operatív előkészítést szolgálta az 1948. augusztus 13-án megjelent rendelet a „földművesszövetkezetek mint általános falusi szövetkezetek tevékenységének szabályozására", két hét múlva a rendelkezés a haszonbérletről s birtokjogról. 1945-től, különösen 1948 őszétől - főként szovjet és bolgár tapasztalatok alapján - alakították meg az első földbérlő szövetkezeteket, termelőszövetkezeti csoportokat (tszcs-ket). 1948-1949 fordulóján „egységes és általános" szövetkezeteket hoztak létre a hagyományos szövetkezetekből. A haszonbérleti rendelet alapján a bérelt földek egyes részeiből, illetve kategóriáiból képeztek földalapot az új szövetkezetek számára. Összesen 141,5 ezer kat. hold haszonbérlet került szövetkezeti kezelésbe.

73 (1948 végén a „kollektivizáltság foka" szerint a tszcs-k három alaptípusát határozta meg egy kormányrendelet. 1949-ben megkezdték a földműves-szövetkezetek földjeinek, istállóinak, raktárainak, épületeinek és gépeinek átadását a tszcs-knek, a tsz-eknek. Ezzel a földműves-szövetkezetek tevékenységét jelentősen szűkítették.)

74 „Tagosítás", „földfelajánlás" Az ún. tagosítás (ami tisztességesen alkalmazva a racionális gazdálkodás egyik fontos előfeltétele lett volna) az ötvenes években a kényszerkollektivizálás egyik fő eszközévé, a földtől és a faluból való tömeges menekülés kíméletlen kiváltójává vált. A tagosítást úgy hajtották végre, hogy a tsz, illetve az állami gazdaság a község legjobb földjeit kapja meg, míg az érintett - a belépéstől vonakodó - ma71 Pető Iván-Szakács Sándor, 1986.1. m. 181. 72 Simon Péter: A párt gazdaságpolitikája a szocializmus alapjainak lerakása időszakában, 22. és Szakács Sándor: Gazdaságtörténet II. 73 Orbán Sándor: Két agrárjorradalom Magyarországon...; Pető Iván-Szakács Sándor, 1986. I. m. 179-180. 74 9000/1948. sz. Korm. rendelet 1948. augusztus 26.