Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"

sa a családi és gazdasági szükségletek fedezésére szolgáló terményeket is „igénybe vette". Hozzátehetjük: a beszolgáltatásért adott ellenérték ekkor már nem fedezte az adóban kirótt kötelezettségeket. A rossz termés és megszigorított behajtás miatt viszont teljesíthetetlenné váltak a beszolgáltatási kötelezettségek. A beszolgáltatás nem teljesítése helyett pedig „büntetés járt". Emiatt tömegesen róttak ki pénzbüntetést, minek folytán a paraszti (adótartozások ugrásszerűen megnövekedtek (a teljesíthetőség határai fölé emelkedtek).

68 Paraszti terhek, jövedelmi viszonyok A KSH - nagyon-nagyon óvatosan fogalmazott - jelentése szerint: „A kisparaszti gazdaságok mondhatni túlnyomó többsége, és a kevésbé eredményesen gazdálkodó középparasztságnak is jó része nagyjából csak annyi árufelesleggel rendelkezett, amellyel beadási kötelezettségének eleget tehet. Egy 8-10 holdas gazdaság összes beadási kötelezettségének pénzbeli ellenértéke pedig 1952-ben mindössze évi 23002400 forintnak felelt meg, ami csak 400-500 forinttal volt több, mint amennyit egy ilyen gazdaság adóterhe kitett. Ez azt jelenti, hogy az ilyen gazdaságokban, ha az adót kiegyenlítették, alig maradt valami pénz... A kisparaszlság és az erősen megadóztatott középparasztság egy része feltehetően kevesebb jövedelemhez jutott, mint a felszabadulás előtt. A felszabadulás előttivel rosszabb helyzetre mutat, hogy a mostani árutermelés volumene nem éri el az 1938. évit, ugyanakkor 1952ben 1938-hoz képest 23%-os agrárolló volt."

69 A kíméletlen adóztatás mértékét mutatja, hogy 1952-1955 között a parasztság adóterhe az 1949. évinek több mint háromszorosára emelkedett, ezen belül pénzben fizetett adóterhe is - jószerint teljes paraszti pénztelenség közepette - mintegy másfélszeresére. A pénzben kivetett adóteher egyébként a csúcsszintet 1951-ben érte el, amikor is 1949-hez képest majdnem megkétszereződött.

70 Tsz-szervezés - „kampányfeladat" 1948-ban a magánbérleteket korlátozó, illetve kisajátító rendelkezések után a földműves-szövetkezetek ún. „termelőszövetkezeti csoport"-jaiba (tszcs), illetve „táblás" csoportokba túlnyomórészt nincstelenek, illetve ún. „agráproletárok" léptek be, hogy ily módon, jobb megélhetéshez - „földhöz és termelési eszközökhöz" - jussanak. 1950—1951-től tette „a párt és kormány" átfogó „kampányfeladattá" a birtokos parasztság tömeges „beszervezését", vagyis a „stratégiai irányvételt" a hagyományos paraszti társadalom és termelés felbomlasztására. Ez a jellegzetesen eredeti (szovjet, illetve sztálinista) szervezési módszereket alkalmazó kampány kényszereszközként is a parasztság általános elszegényítésére s a durva erőszak intézmé68 Simon Péter: A párt gazdaságpolitikája a szocializmus alapjainak lerakása időszakában. 21-22. 69 Adatok és adalékok a népgazdaság fejlődésének tanulmányozásához, 1949-1955. KSH. Bp., 1957.; Szakács Sándor: A mezőgazdasági termelés és néhány történeti jellegű befolyásoló tényezője (1945-1955). 83. 70 Adatok és adalékok a népgazdaság fejlődésének tanulmányozásához, 1949-1955. KSH. Bp., 1957.; Szakács Sándor: A mezőgazdasági termelés és néhány történeti jellegű befolyásoló tényezője (1945-1955), 85-86.