Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"

A rendeletileg, határozatilag vagy „megállapodásként" előírt kötelezettségek időben történő teljesítésének elmulasztását szigorúan büntették: pénzbírságot róttak ki, helyszíni elszámoltatást tartottak, felemelték a beadási kötelezettséget, bevezették a hat hónapig terjedő börtönbüntetést, stb. 1948 és 1955 között 400 ezer parasztot ítéltek el, s még több ellen indult „közellátási bűntett" címén eljárás.

66 „A párt általános irányvonalában és a gazdaságpolitikában elkövetett hibák nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a dolgozó tömegekkel szemben széles mértékben alkalmaztak... adminisztratív módszereket, a rendőrség, a bíróságok tömegesen büntetnek és a hatóságok ridegen bánnak a lakossággal, s gyakoriak az önkényeskedések. 1951-53. május 1. között, vagyis két év és négy hónap alatt a rendőrség, mint kihágási bíróság, kereken 850.000 esetben szabott ki büntetést. És bár a 850.000 esetből 831.000 eset pénzbírság volt, s ebből is 760.000 volt 100 forinton aluli, és csupán 19.000 eset szólt elzárásra, s ezeknek jelentős részét is felfüggesztették, mégis, a kihágási büntetések száma tűrhetetlenül magas. E szám arról tanúskodik, hogy Magyarországon olyan mértékben alkalmaznak adminisztratív eszközöket a lakossággal szemben, ami népi demokráciában, a dolgozó nép államában megengedhetetlen. - Ugyanerről tanúskodik a bíróságok működése is. A bíróságok 1950-1953. között, vagyis három és egynegyed év alatt 650.000 személv ügyével foglalkoztak és 387.000 személy ellen hoztak elmarasztaló ítéletet. (Korábban már említettük a beszolgáltatás elmulasztásáért kivetett tömeges pénzbüntetéseket, amikor a beszolgáltatási kötelezettségek elmulasztásáért dolgozó parasztokra, termelőszövetkezetekre és kulákokra összesen mintegy 400 millió forint kártérítést vetettek ki, melynek jelentős része a fennálló rendeletek értelmében is törvénytelen és igazságtalan volt.)"

67 6. A parasztság életviszonyai Romló paraszti termelései kedv 1952-1953-ra a terhek valamennyi paraszti réteg számára elviselhetetlenné váltak. A korábbi évekhez képest tovább nőtt az agrárolló (az iparcikkek árában a mezőgazdaságra [és a fogyasztókra] kivetett külön adó). A kormány 1951. decemberi árintézkedései fokozták a mezőgazdasági termények, termékek (alacsony) beszolgáltatási árai és az iparcikkek (magas) fogyasztói ára közötti különbséget, illetve aránytalanságokat. Ehhez járult 1952-ben a rossz (aszályos) időjárás, ennek következtében - együtt a kényszerintézkedések folytán gyorsulva romló paraszti termelési kedvvel - zuhanásszerűen esett vissza a mezőgazdaság termelékenysége és termelési eredményessége. A beszolgáltatás viszont a korábbi éveknél is nagyobb mértékben erőltették. Emiatt a paraszti jövedelmek mélypontra estek vissza. Azoktól a parasztcsaládoktól, akiknek terményfeleslegük sem volt, vagy akiknek terménykészlete nem fedezte a beszolgáltatási előírásokat, a beszolgáltatás apparátu66 Szakács Sándor: A mezőgazdasági termelés és néhány történeti jellegű befolyásoló tényezője (1945-1955), 87; Pető Iván-Szakács Sándor, 1986.1. m. 185. 67 Idézet az MDP KV 1953. június 28-i határozatából. Nehéz esztendők krónikája. 1949-1953. Dokumentumok. Szerk. Balogh Sándor. Bp., 1986. 500.