Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"

Művelési kényszer Már 1949 januárjában a tavaszi „vetéstervben" rögzítették: „A terv részleteinek felülvizsgálata során különös gonddal kell lenni arra, hogy az olajos magvak termelését minden eszközzel fokozni kell, és a terv betartását a legszigorúbban kell ellenőrizni." Egy 1950. márciusi tervjelentésben olvasható: „A vetéstervek szétosztásával és a verseny szervezésével kapcsolatban egyes állami és pártszervek bürokratikus módszereket alkalmaztak... Az Sz. B. [az MDP KV Szervező Bizottsága] határozata és többszöri figyelmeztetése ellenére több megyében, különösen Békés, Veszprém és Heves megyékben a vetésterveket különböző módokon kivetették az egyénileg dolgozó parasztokra, velük egyéni vetéstervet készíttettek. Sok helyen a kulákok vetéstervét - a Titkárság [az MDP KV Titkársága] határozatával ellentétesen - nem a kulákokkal készíttették el, hanem azokat a Népfront Bizottságok, vagy jegyzők készítették el és egyszerűen mint végrehajtó feladatot kézbesítették." 1951-ben határozatba foglalták, hogy „az őszi munkák megjavításának legfőbb feltétele, hogy a végrehajtó apparátust mind az állami gazdaságok, mind a gépállomások, mind a tanácsok vonalán erősebben kézbe kell fogni és határozottabban meg kell mozgatni. Ezért meg kell javítani az instruálást oly módon, hogy minden intézkedést részletesen konkrét módon kell az alsóbb szervekhez tovább adni és ki kell oktatni őket azokra a módszerekre is, amelyekkel eredményes jó munkát lehet végezni. Ezen kívül meg kell teremteni az ellenőrzés szorosabb rendszerét és adott esetben alkalmazni kell a szigorú felelősségrevonást. Kirívó esetekben pedig a megtorlást közhírré kell tenni. A munka ilyen értelmű megjavítására a megyék felelősei a szombati értekezleten oktassák ki a megyei vezetőket." Az ugyanez évi országos rendelkezés szerint: „Az aratás-cséplési, másodvetési és tarlóhántási munkálatok ideje a jelenlegi állapotoknak és időjárási kilátásoknak megfelelően alakul": az aratáskezdet az őszi árpánál június 18., rozsnál június 25-28., búzánál június 28.—július 5., tavaszi árpánál július 5-10., zabnál július 10-15. Az aratás befejezése - a zab kivételével - július 10-15. között. A behordás fő időszaka: július 10-25. közötti két hét, befejezésének határideje július 25-30. „között tervezhető". A cséplés kezdeti időpontja június 25., befejezésé augusztus 20. A cséplés fő időszaka: július 15.-augusztus 15. közötti egy hónap. 1953-ban minisztertanácsi határozat rendelkezett arról, hogy „a községi tanácsok kötelesek február 20-ig a község területéhez tartozó termelőszövetkezeteket (csoportokat), egyéni termelőket és állami vállalatokat, valamint a helyi földművesszövetkezet igazgatóját írásban értesíteni arról, hogy 1953 tavaszán hány kat. hold szántóföld megműveléséről és a kötelező termelésre kijelölt növényeknél hány kat. hold bevetéséről tartoznak gondoskodni". Rendelkeztek a „vetéstervekről" is: „Az 1953. évi tavaszi vetésterv végrehajtásának biztosítása érdekében az egyes növények termelése az alábbiak szerint kötelező: A termelő szövetkezetek, az állami gazdaságok, valamint a szántóföldi gazdálkodást folytató egyéb állami vállalatok termelési kötelezettségét jóváhagyott üzemtervük határozza meg. A sörárpa, cirok, fűszerpaprika, rostlen és vöröshagyma kötelező termelésére a 83/1952. M. T. számú rendelet irányadó. Az egyénileg termelők napraforgó, lucerna, vöröshere, baltacím és burgonya termelésére az ország egész területén szántóterületük arányában a községi ve-