Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"

tésterveknek megfelelően kötelezhetők. A földművelésügyi miniszter külön utasításban megjelölt ipari üzemek 15-20 km-es körzetében az egyénileg termelőket burgonyatermelési kötelezettségüknek legalább ötven százalékáig ipari burgonya termelésére lehet kötelezni. Az egyénileg termelők a nem négyzetesen művelt kukorica vetésterületükön az alábbi mértékben kötelesek köztes művelésben babot termelni: Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyékben 15; Budapest főváros, Szolnok és Heves megyékben 25; Komárom, Veszprém, Hajdú-Bihar, Pest, Szabolcs-Szatmár és Borsod-AbaújZemplén megyékben 40; Fejér, Győr és Nógrád megyékben 55; Baranya, Somogy, Tolna, Vas és Zala megyékben 65 százalék. A tavaszi búza, tavaszi árpa, zab, burgonya, napraforgó termelési kötelezettségét a községi tanácsok kötelesek a községi vetésterv alapján február 28-ig egyénenként megállapítani és a termelőkkel írásban közölni." Igaerő-kötelezettség címén az alábbiakat rendelték el: „Az egyénileg termelők kötelesek a mezőgazdasági munkagépeiket (vető-, talajművelő, növényápológép stb.) arra az időre, amikor azokat saját gazdaságukban nem használják, olyan gazdaságoknak átengedni, amelyeknek a gépek szükségletüknek megfelelő mértékben nem állnak rendelkezésre. A használati díjat a községi végrehajtó bizottság állapítja meg. (...) A mezőgazdasági ingatlantulajdonosok kötelesek igaerejükkel a tavaszi mezőgazdasági munkák során állandó és folyamatos munkát végezni. Saját területükön végzett munkával együtt egypár lóval legalább 25, egypár igásökörrel legalább 15 kat. hold felszántásának megfelelő talajelőkészítést, vetési, növényápolási, illetőleg takarmánybetakarítási munkát kell végezniök. (...) A községi végrehajtó bizottságok az egyéni igaerő-tulajdonosokat arra is kötelezhetik, hogy más gazdaságokban tavaszi mezőgazdasági munkát végezzenek. A munkák díját a községi végrehajtó bizottság állapítja meg." Ugyanitt részletesen előírták a „talajelőkészítő munkákkal", a „trágyázási" feladatokkal, a vetőmaggal, vetéssel, vetési módszerekkel, növényápolással, növényvédelmi feladatokkal és egyebekkel kapcsolatos teendőket és határidőket is. (Ezek a kényszerintézkedések, amelyek egyben a büntethetőségi alkalmakat is példátlan méretekre növelték, többszörösen meghaladták eredeti, háború alatti, hadigazdálkodási előzményeiket. E kényszerintézkedések és következményeik a megszállással mind kiterjedtebbekké váltak, csúcspontjukat 1952-1953-ban (Nagy Imre első miniszterelnöksége előtt) érték el.

62 Vetési kényszer 1948-tól minden mezőgazdasági termeléssel foglalkozó rendelet utolsó pontja szigorú megtorlással fenyegette mindazokat, akik a kiadott rendelkezéseket nem hajtják végre. így például az 1950. évi őszi mezőgazdasági munkálatokra vonatkozóan: „Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntetőrendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és az okszerű növénytermesztés biztosításáról szóló 7800/1946. M. E. sz. rendelet 4. §-a értelmében hat hónapig terjedő elzárással büntetendő az, a) aki az 62 Szakács Sándor: A mezőgazdasági termelés és néhány történeti jellegű befolyásoló tényezője (1945-1955), 88-89.