Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"

Az ÁVH mezőgazdasági osztálya Péter Gábor 1950. december 23-i parancsában elrendelte, hogy az addigi szabotázselhárító osztály keretén belül működő mezőgazdasági alosztályt két alosztályból álló önálló osztállyá kell átszervezni. Az új osztály feladatul kapta, hogy folytasson operatív hálózati munkát az ellenséges tevékenység felderítésére és elhárítására a Földművelésügyi Minisztériumban, az állami gazdaságokban, a traktor- és gépállomásokon, a termelőszövetkezeti csoportokban és különösképpen a kulákság körében. (Az első alosztály hatáskörébe tartoztak a minisztérium és az alája tartozó, fővárosban működő csúcsszervezetek és objektumok. A második alosztály feladatul kapta az ÁVH vidéki szervei hálózati operatív munkájának irányítását.)

59 A Politikai Bizottság határozata a termelőszövetkezetek soron lévő feladatairól, 1954. január 13.: „A végrehajtó szervek sok esetben alkalmaztak gazdasági kényszert a kilépőkkel szemben. (Túlzott tartozásokat állapítottak meg, indokolatlanul megtagadták az állat és a vetőmag kiadását, a kilépők részére rossz minőségű, távoli területeket jelöltek ki.) Több helyen nem hajtották végre a [tsz-ből való kilépést engedélyező] rendeletet, a kilépőkkel máig sem számoltak el, részükre a földet nem adták ki. Ebben jelentős szerepet a párt és állami funkcionáriusainak egy részének középparaszt-ellenessége is."

60 5. Kulákadó, földtől való menekülés „Mezőgazdaság-fejlesztési járulék" (A „kulákadó") A nép nyelvén „kulákadónak" is nevezett ún. mezőgazdaság-fejlesztési járulékot első ízben 1948-ban rótták ki minden 15 holdnál nagyobb földterülettel rendelkező tulajdonosra, majd 1949 tavaszán mentesítették e járulék fizetésének kötelezettsége alól a 25 holdon felüli gazdálkodókat - de csak választási propagandaként, mert az év egész viszonylatában 1948-ról 1949-re a 25 holdon felüli gazdaságok 1 holdjára eső búzában számított adóteher - a gazdaságnagyságnak megfelelő progresszivitással - 80-150 százalékkal emelkedett. A beszolgáltatás, a mezőgazdaság-fejlesztési járulék és más terhek miatt óriási erőfeszítésre késztették a parasztságot (ez volt a „korlátozási" fázis). Már 1948-1949-ben a gazdaságok csaknem harmada (27%-a) képtelen volt teljesíteni a rendkívül magas elvonási terheket (mint mondották: „az állam iránti kötelezettségeket").

61 59 Trezor 1. A Történeti Hivatal Évkönyve, 1999. 215. Érdekességként említjük meg, hogy megítélésük szerint - az első népesedéspolitikai észrevétel, amelyben elhangzik: „A Központi Vezetőség megállapítja, hogy a népszaporodás az utolsó években nem alakult kedvezően. 1949 óta a házasságkötések száma, 1950 óta az élveszülelések száma csökkenő irányzatot mutat. Különösen kedvezőtlen a helyzet a falun." Vö. A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948-1956, i. m. 174.; A Központi Vezetőség határozata a népszaporodás emelkedése érdekében szükséges intézkedésekről, 1952. október 23. 60 A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948-1956, 241. 61 Szakács Sándor: Gazdaságtörténet II. 260.