Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"
nából 35 720 vagont használtak fel belső fogyasztásra. Ugyancsak 1945-ben, 7680 vagon gabonát szállítottak el a nemzetközi kötelezettségek teljesítésére, 1946-ban mintegy 80%-kai többet (miközben a rendelkezésre álló készlet ennél jóval kisebb ütemben emelkedett). 16 A közellátási szervezet, készletgazdálkodás, „népkonyhák" és természetbeni juttatás Már a háború alatt létrehozták a közellátási miniszteri posztot, a közellátást viszont az akkori kormányhivatalok útján (tárca nélkül) irányították. Az INK viszont a megszüntetett hivatalokból építette ki a közellátási minisztérium új szervezetét. A helyi közellátási szervek élére - közellátási kormánybiztosként - a főispánok kerültek, bizottságok működtek (területileg illetékes rendőrkapitány, valamint a pártok delegáltjainak részvételével). Ezek mellett közellátási felügyelőségeket hoztak létre. Mindebben világos kifejezésre jutott, hogy a súlyos közellátási feladatok, a nemzetközi kötelezettségek és a háborús pusztítás következményei miatt fel sem merülhet a Függetlenségi Front programjában meghirdetett szabad gazdálkodás. 17 A közellátási miniszter hatásköre kiterjedt a készletgyűjtésre, a készletgazdálkodásra és az ármegállapításra (ez utóbbi a pénzügyi stabilizációval az Anyag- és Árhivatal elnökére szállt át). A készletgazdálkodást a minisztérium felügyelete alatt álló hivatalok (Terményhivatal, Burgonyahivatal, Zsiradék- és Húshivatal) végezték. A közvetlen terményfelvásárlással megbízott magánkereskedőket államilag ellenőrzött szakmai szervezetekbe tömörítették. Ilyen volt például a Burgosz (Burgonyakereskedők Országos Szervezete), Teteosz (tejfelvásárlók szervezete) stb. 18 Budapesten 1945. január végéig mintegy 20 népkonyhát állítottak fel. Nyárra 124 hatósági és 278 üzemi főzőhely létesítettek, ahol mintegy 137 000 felnőtt 7600 gyermek jutott melegélelemhez. |y Az infláció viszonyai között sok esetben válságosra fordult a bérből élők ellátási helyzete. Rohamosan csökkent a fizetések (a pénz) értéke. Egyre kevesebb élelmiszerhez, áruhoz jutottak fizetésükért. 1946 februárjában a kormány előírta, a munkaadók kötelesek alkalmazottaik és családtagjaik számára természetbeni élelmiszer-juttatást biztosítani: nehéz testi munkásoknak napi 2840 kalóriát, egyéb foglalkoztatottaknak 2470, a családtagoknak 1200 kalóriát („kalóriabér"). 20 Az élelmiszer-fogyasztás a háború után, a fejadagok Az 1945-1946. gazdasági évben naponta átlag 1700-1800 kalória jutott egy főre (a népszövetségi norma 3000 kalória volt). A nem önellátó népesség fogyasztása a legfőbb tápanyagokból a háború előtt nagyjából megfelelt a népszövetségi normának (90 g fehérje, 95 g zsír, 451 g szénhidrát - összesen 3000 kalória). 1945-1946 16 Pető Iván-Szakács Sándor, 1986.1. m. 44. 17 Pető Iván-Szakács Sándor, 1986.1. m. 48. ,s Uo. 19 Pető Iván-Szakács Sándor, 1986.1. m. 46. 20 Uo.
