Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"

során azonban a fehérje fogyasztása a szükséges mennyiség 63%-ra esett vissza, a zsiradékoké 28,4%-ra, a szénhidrátoké 67,8%-ra - az összes kalóriabevitelé 55%ra). 1946 elején a 800 ezres budapesti felnőtt lakosság átlagos fejadagja nem érte el a napi 480 kalóriát. A mintegy 135 ezer fő nehéz testi munkás átlagosan 1000-1200 kalóriát, a 160 ezer fős egyéb testi munkások 820-980 kalóriát, a 115 ezer irodai dolgozó 600-650 kalóriát fogyasztott.

21 1945-ben az újjászervezett közigazgatási apparátus - a szükséges készletek és más elosztószervezet híján - az élelmiszer-ellátást nagyrészt az önkormányzatokra hárította. A vonatkozó rendelkezések 1945. december elején a nehéz testi munkát végzők kenyérfejadagját a korábbi 45 dekagramm helyett 25 dekában maximálták, az egyéb testi munkásokét a korábbi 30-35 helyett 15-ben. Az irodai dolgozók és gyermekek számára 5 dekás „pótfejadagot" állapítottak meg. A nem önellátó lakosság jelentős részét kizárták a közélelmezésből. Ugyanakkor az igényjogosultak szükségleteit sem tudták kielégíteni. Még 1947 szeptemberében is a másfél hónapja érvényes napi 25 dekás kenyérfejadagot újra a 20 dekás szintre csökkentették. Hetente két ún. kukoricanapot vezettek be, amikor jegyre is csak kukoricalisztet adtak. A hazai áldatlan viszonyokat jellemzi, hogy a magyarországi fejadagok a háború sújtotta országokkal való nemzetközi összehasonlításban is alacsonynak számítottak.

22 A megszállás körülményei, a nemzetközi kötelezettségek elsőnek ítélése, a hiánygazdaság, a stabilizációs árpolitika, a szélesre nyitott agrárolló (alacsony agrár-, magas ipari árak), a restrikciós pénzpolitika (a szükségesnél kisebbre fogott pénzforgalom), alacsony fizetések, ezekhez képest viszonylag magas megélhetési költségek, aszályos évek, szállítási nehézségek stb. mind korlátozó tényezői voltak a hazai ellátásnak. Közrejátszottak abban, hogy a központi ellátást csak a nagyvárosok nagyüzemi munkásságára, valamint a bányászokra terjesztették ki, de ott is csak meghatározott korlátok között. Valójában a fentiek miatt e körben is visszafogták, 1946. augusztus l-jétől pedig csökkentették a fejadagokat. Még 1947-ben is - nemzetközi összevetésben - eléggé megrázó volt a hazai ellátási helyzetkép ahhoz képest, hogy Magyarország ismét par excellence agrárországnak minősült. Fejadagok Magyarországon és a környező országokban (1947)

n Kenyérfejadag (dkg/ nap) Cukor fejadag (dkg/ hónap) Zsírfejadag (dkg/hónap) Magyarország 20 40 40 Ausztria 45 70 65 Csehszlovákia 28 160 72 Jugoszlávia 25 75 50 Románia 20 50 30 21 Pető Iván-Szakács Sándor, 1986.1. m. 45., 46. 22 Pető Iván-Szakács Sándor, 1986.1. m. 45., 50. 23 Pető Iván-Szakács Sándor, 1986. 1. m. 50.