Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"

A szovjetek élelmiszer-(vissza)adományait valamennyi párt rendszeres „köszönet", „elismerés" és „hódolat" nyilvánítása követte (többnyire) Vorosilov marsallnak vagy éppen Sztálin generalisszimusznak címezve.

13 Joint-, UNRRA- és egyéb nyugati segélyek Ezek közül a legnagyobb lakossági (1946 elejétől 1947 augusztusáig 657 ezer vagon élelmiszer) segítséget a Joint nyújtotta. Mellette az ENSZ segélyszervezete, az UNRRA 81 millió forint értékű élelem-, ruházat-, gyógyszer- stb. segélyt nyújtott, elsősorban a városi lakosságnak. Hozzávetőleg ugyanekkora segítség érkezett más országoktól (USA, Svájc, Írország, Svédország, Dánia). Az akkori ínséges helyzetben igen nagy jelentőségű segélyek azonban természetesen csak töredékét tették ki a katonai, illetve beszolgáltatott igénybevételeknek. A legfontosabb segélyszervezet, a Joint - az American Joint Distribution Committee elnevezésű amerikai zsidó segélyszervezet - 1945-től kezdte meg magyarországi hálózatának kiépítését. Fő célja az „életben maradt zsidóság talpra állítása" volt. Segélyek folyósításán, menhelyek létrehozásán kívül finanszírozta a legalizált kivándorlás költségeit. 1946 folyamán mintegy 43 ezer főt élelmeztek népkonyháikon. A Népjóléti Minisztériumnak is juttattak árut, és további 200 ezret fordítottak nem zsidók segélyezésére.

14 A megszállók „termelési ankétjai" és a nemzetközi élelmiszer-szállítási kötelezettségek A szovjet hatóságok a hadseregellátás biztosítása érdekében is megkülönböztetett figyelemmel kezelték a mezőgazdasági termelést. Vorosilov elnöklete alatt orosz katonatisztek, mezőgazdasági referensek, valamint az INK tagjai, mezőgazdasági tanácsadói rendszeresen összeültek (általában italokkal, déligyümölccsel megrakott asztalok mellett), hogy a (mintegy 55%-ban elpusztított) mezőgazdaság helyzetét, a trágyahiányt, a szárazság problémáit és a termelési teendőket „megvitassák". Az oroszok megyénként nyilvántartották, hogy mennyi föld van felszántva, és „előterjesztették", mennyit kellene még eke alá venni és bevetni. Vorosilov elvárta, hogy a magyar fél hatóságilag felügyelje az aratást, és ha kell, „noszogassa" a magyar parasztot. Figyelmeztetést, illetve fenyegetést vont maga után - jegyezte fel például Kovács Imre -, ha valaki fel merte vetni, hogy a kóborló szovjet katonák által elkövetett gyilkosságok, rablások, illetve „zabrálások" tömeges volta miatt nem mernek a parasztok kimenni a földekre.

15 A terméseredmények eleve nem fedezték a lakossági szükségleteket. (Ugyanakkor, mint említettül*:, a „közellátást" terhelte a Vörös Hadsereg, a SZEB élelmezése és a kirótt jóvátétel teljesítése is.) 1945-ben a rendelkezésre álló 43 400 vagon gabo13 Kovács Imre: Magyarország megszállása. Katalizátor Iroda. 1990. 269. 14 Győri Szabó Róbert: A kommunista párt és a zsidóság Magyarországon 1945-1956. Windsor Kiadó. Bp., 1997. 57. 15 Kovács Imre: Magyarország megszállása. 268-270.