Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Agrárpolitikai elképzelések a 20. század első felében

gabona- és állatbehozatalból fakadt, s a hosszan elhúzódó európai agrárválságot eredményezte. A korántsem egységes agráriusok védekezése sokszínű volt, de az agrárvámok emelésében, a mezőgazdasági termékek és termények, illetve a gazdasági és politikai kulcspozíciókat megszerző merkantilistákkal szemben az ingatlanadók csökkentésének követelésében egyetértettek. Ezáltal pedig szinte automatikusan létrejött a piacra termelő birtokos parasztsághoz vezető aranyhíd is. Az agrárius nagybirtokosok közül ezt többen is felismerték, s igyekeztek bővíteni a kínálkozó szövetséget. Ennek jegyében szorgalmazták a telepítést és parcellázást is. Nemcsak a Gazdaszövetséget életre hívó Károlyi Sándort sorolhatjuk ide, hanem a mezőgazdaság intenzitásának növelését s a falvak, községek nagyarányú fejlesztését, a munkaalkalmak növelését tervezgető és miniszterként részben megvalósító Darányi Ignácot is.

5 Az agráriusokhoz kapcsolódó parasztság azonban a századelőn már új, önálló utakat keresett, és a földosztás mellett határozottan követelte a szociális reformokat és a politikai szabadságjogok kiszélesítését. Az útkeresést jelzi többek között Áchim András 1906-ban létrehozott pártja és a kisgazdapárt megalakítása, működése is. Természetesen itt nincs terünk ezeknek a pártoknak a tevékenységét, azonosságaik és különbségeik felidézésére. Csupán annyit jegyzünk meg, hogy a telepítés helyét a nagybirtok alapérdekeit is támadó földosztás váltotta fel, s ez öszszekapcsolódott a közigazgatás demokratikus reformjával, a politikai szabadságjogok határozott követelésével, így az általános, titkos választójoggal, a progresszív adózással és a szociális törvényhozás kiszélesítésével.

6 A két világháború között nem újultak fel a korábbi agrárius-merkantil villongások. A trianoni országcsonkítás és a forradalmak okozta sokkhatás elűzte az érdekkülönbségeket. Megváltoztak a mezőgazdaság termelési és értékelési feltételei is. Európa-szerte meghonosodott az autarchiára építő protekcionista gazdaságpolitika. Tovatűnt az agrárius fogalom maga is. Legfeljebb csak napjainkban bukkan néha fel egészen más tartalommal az agrárium szinonimájaként.

7 A kormányzóvá emelkedett középbirtokos Horthy Miklós alig-alig ismerte a századforduló politikai és társadalmi feszültségeit, sőt még a politikai elit képviselőit sem. A parancsokhoz s a parancsnokláshoz szokott a közös hadseregben. Fővezérként legfeljebb a parasztság forradalomellenességét érzékelhette. Kezdetben úgy is tűnt: az új hatalmi helyzetben igényli a falu mécseseinek fényét a városokkal, főleg a vörös rongyokba öltözött Budapesttel szemben. Siófokon és Kaposváron találkozott Nagyatádi Szabó Istvánnal is.

8 Létrehozta a Vitézi Rendet, és a 5 Darányi Ignác emlékkonferencia. Szcrk. Fehér György. Magvar Mezőgazdasági Múzeum. BD., 2000. 142. 6 Áchim L. András emlékkönyv. 1871-1971. Szerk. Pölöskei Ferenc, Szabó Ferenc. Békéscsaba, 1971.; továbbá A demokratikus agrármozgalmak 100 éve. Múltunk, 1991. 2-3. 82-130. 7 Trianon következményeként változott az agrárstruktúra s vele együtt a mezőgazdasági népesség összetétele is. Földmunkás és szegényparaszt mozgalmak Magyarországon 1848-1948. II. kötet. Szerk. Pölöskei Ferenc és Szakács Kálmán. Bp., 1962. 630-640.; továbbá Magyarország agrár története. Szerk. Orosz I.-Für L.-Romány P. Mezőgazda Kiadó. Bp., 1996. 278-314. Itt találjuk a két világháború közötti földbirtokelosztás legrészletesebb adatsorát. I. m. 311. 8 Új Somogy, 1919. szeptember 10., 14.