Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Romány Pál: A „Nagy Imre-tanszék" és utóélete
nyekkel. Az agrárpolitika pillérjei között megerősödött a kistermelés, és az otthoni árutermelésért, szervezett, közös értékesítés esetén - egyedüliként talán az egész világon - teljes szociálpolitikai jogosultság járt cserébe. 20 A agrárpiac - államközi szerződések által is - kitágult, mind a dollár-, mind a rubelelszámolásban. A külkereskedelem jegyezte a magyar agrármárkákat, és ismerte a másfél évtizedig „első számú külkereskedőt", Bíró József minisztert. Az arab vevőknek vágóhidak épültek, tájolva! Az egy lakosra jutó agrárexport nagyságában Magyarország a listavezetők közé került. Tabuk dőltek, inogtak, új szervezetek alakultak. A mezőgazdasági szövetkezetek országos szervezetet, tanácsot (TOT) hozhatnak létre 1967-ben, amely vétójogot élvezett (!) az agrárminiszteri jogalkotási gyakorlatban. A pártközpont agrár(falu) és szövetkezeti bizottságának vezetője - amelynek első elnöke egykor Nagy Imre volt - Fehér Lajos (korábban a Balaton-Nagybereki Állami Gazdaság igazgatójának „száműzött", eredetileg középiskolai tanár, volt agrárújságíró) mint miniszterelnök-helyettes lett. Egyik tagja pedig Erdei Ferenc, aki már „csak" az Akadémia Agrárgazdasági Kutatóintézetének igazgatója volt. Nem vállalt mást, pártot sem. Szerkesztette az általa alapított Gazdálkodás című agrárökonómiai folyóiratot, és kicsit még „népfrontozik". Az MTA és a HNF ernyője alatt emlékbizottságot alakított, és megálmodta - Trogmayer Ottó régésszel és társaival összefogva - Ópusztaszert. 21 A pártpolitika és a szaktudomány ismét figyelte - időnként meg is hallotta - egymás szavát. Reformok születtek, és ismét társult hozzájuk a tudás, a szaktudás. Mint minden igazi reformhoz, ha a valósággal számolhat, ha gyarapítani akar. Jelszóvá és gyakorlattá vált: „zöld lámpát a tehetségnek". Új oktató-kutató hálózat született, és egyetemet végeztek a volt nagygazdák utódai is. 22 Átépült a falu, a tanyavilágba is eljutott a villany. A községi lakásoknak 1970ben még a fele volt egyszobás, de 1990-ben már csak 14%-a. Az agrárpolitika nagy kérdései közül azonban továbbra is nyitott maradt a tulajdon több összefüggése, az áru- és pénzviszonyok alakulása vagy az öröklődés rendje a mezőgazdaságban. (Nagygépek vásárlását is csak az 1979-1980-as évek vitái után engedélyezték magántulajdonban.) Magyarország mindenesetre feljebb lépett az agrárfejlesztés ranglétráján - és másban is. így lett a „legvidámabb barakk". 23 Másfél-két évtizedre sikerült. A magyar gazdaság teljesítményét, az agrárpolitikai sikerek okait, a „vállalkozó falut" sokan tanulmányozták. Az agrárdiplomácia egyengette a szomszédokkal - az 1955-ben örök semlegességet vállaló Ausztriát is beleértve - való rendszeres találkozásokat, de az amerikai és más földrészek agrárminiszterei is keresték itt a siker, a teljesítmény magyarázatát. Kevesen ismerték fel az elemzők közül az 20 1006/1976 (III. 16.) MT. h. A háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének fejlesztéséről. Vö. Kovács Mihály: Tsz-tagok kézikönyve. Kossuth Kiadó. Bp., 1977. 21 Legendák földjén. Szerk. Tandi Lajos. Opusztaszer, 2005. 213. 22 Vö. Magyar Nemzet, 2006. augusztus 30. Rákosi munkaszolgálatosa voltam. (Font János Soltvadkertről) 2! Vö. Hann, C. M.: Tázlára Village in Hungary. University of Cambridge. 1980.206.; Ström, C. G.: Ahol fagyban is virágoznak a mandulafák. Die Welt, 1984. január 14.; A magyar agrártársadalom a jobbágyság felszabadításától napjainkig. Szerk. Gunst Péter. Napvilág Kiadó. 1998.
