Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Romány Pál: A „Nagy Imre-tanszék" és utóélete

litika-tant az egyetemen. Akkor mondtuk: „A talajtan, valamint a talajművelés nem azonos tantárgy!" A tanszéki csapat szétszéledt. Volt, aki - velem együtt - a növénynemesítési-genetikai szakkörbe „igazolt át". Vendégtanárunkhoz, Sedlmayr Kürthöz Sopronhorpácsra. Volt, aki a szovjet A. Szoboljev professzorhoz, a földműveléstani tanszékre és volt, aki Vágsellyei professzorhoz, a mezőgazdasági üzemtanra. Végzés után - rövid kitérőt követően - állami gazdaságban kezdtem a munkát. Az „új szakasz" (1953-1955), Nagy Imre miniszterelnöksége, ott talált. Mezőcsát, Tiszakeszi és Ároktő határában új agrárkultúrát kezdeményeztünk, gyümölcsöst telepítettünk. Amikor pedig ismét a kollektivizálás került napirendre, akkor munkahelyet és megyét változtattam. Az állami gazdaságok Pest-Nógrád megyei igazgatóságán ért a forradalom.

10 Nagy Imre alakját, nézeteinek döntő részét agyonhallgatással sem lehetett kiiktatni a köztudatból. A „jobboldali opportunizmus", amellyel Moszkvában már a húszas évek végén megvádolták, valójában a józan mértéktartással, a valóság ismerettel esett egybe. A középparasztkérdésben is, a gazdálkodási eredmény érdekeltségében is. Mindabban, amit az egyetemi katedráról, majd a kormány nevében hirdetett. Nagy Imre felismerte az agrárkérdés szerepét és jelentőségét mind az emigráció éveiben, mind a hazai élet alakulásában. Eligazodott a moszkvai Paraszt Internacionálé, a prágai Zöld Internacionálé és a római Fekete (nagybirtokos) Internacionálé útvesztői között. A magyar agrárviszonyokat és annak adott helyzetét minden vitapartnerénél jobban ismerte és értette. A volt Osztrák-Magyar Monarchia elveszett 52 milliós népességű belső piacát, illetve következményeit fel tudta mérni. Ismerte adottságainkat is. Mégis miniszterelnökként agrárprogramot kért és kapott az ország legjobb szakembereitől 1953 telén. Elősegítette, hogy Debrecen, majd Óvár és Keszthely patinás agrárintézményei újból folytathassák munkájukat. A genetikai kutatások is éledeztek. Nem attól, hogy A micsurini biológia alapjai című könyvet még 1951-ben gyorsfordításban kiadták Magyarországon tízezer (!) példányban! A „Nagy Imre-tanszék" újjászületése, „működése" a szabadság-hegyi volt Golfszállóban heteken át tartott. Olyan agrárpolitikai-termelésfejlesztési koncepcióban öltött testet, amelynek részletező, később akár túlzásnak tekinthető célfeladatai, fogalmazásai programot jelentettek hosszú évekre szólóan. Kidolgozói között voltak jószágkormányzók és korábbi m. kir. gazdasági felügyelők éppúgy, mint tervhivatali és pártközponti szakértők. A terjedelmes határozati javaslatot Hegedűs András terjesztette elő 1953. december 19-én. Abban már olyan előírások is szerepeltek, hogy „1956-tól gépállomás igazgatójává, főmérnökévé, főagronómusává csak mérnöki, illetőleg felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek nevezhetők /cf." [Kiemelés tőlem - R. P] Kitért a határozat a személyes érdekeltség - addig szokatlan - garantálására és az oktatás, a tudomány számos kérdésére. Döntő mértékben - akkoriban természe10 A Pest megyei pártbizottság vezetője egyébként - 1956 nyaráig - a börtönből az „új szakasz." sodrásában szabaduló Kádár János volt. " Az MDP Központi Vezetősége és a Minisztertanács Határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről. Szikra. Bp., 1954. 143.