Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Romány Pál: A „Nagy Imre-tanszék" és utóélete
a Falurádiónak, és MEFESZ-tisztségem is volt. Szerkesztettem az egyetemi lapot, vagyis: „segédtanszemélyzetnek" alkalmas lehettem.) Pályára kerültem. Nagy Imre nagyon elfoglalt, ugyanakkor az egyetemet nagyon komoly dolognak tekintő tanárunk volt. A vizsgáztatást csak kivételesen engedte át kollégáinak. Tantárgyát - érthetően - kedvelhette, hiszen a falu-, a földbirtok-politika, az itt rekedt feudalizmus kérdéseivel már mintegy két évtizede foglalkozott. Ismerhette a buktatókat, Csajanov és Buharin sorsát. Tudta, hogy Rajk Lászlót 1949 májusában letartóztatták. Mégis vállalta a hazai „másság"-ot, a magyar nemzeti változatot. Nemcsak a tajgák világának és a Kárpát-medencének a különbségeivel tudott számolni, hanem azzal is, hogy mennyire más szülőföldjének, Somogynak az agráröröksége, mint például Hódmezővásárhelynek, felesége szülőföldjének, az Alföldnek. Nekünk csak homályos ismereteink voltak arról, hogy jelentős tanulmányokkal már a harmincas évek agrárpolitikai szakirodalmában (esetenként írói álnéven) is jelen volt. Előadásait mindenesetre nagy érdeklődés kísérte. A teljes tanszéki személyzet bevonult előadásaira. Előfordult, hogy a Szent Imre herceg úti egyetemi épületben (a mai Villányi úton) útközben sikerült vele egy-egy dolgot megbeszélni, jóváhagyatni. Előadásai Agrárpolitikai tanulmányok címmel kötetbe szerkesztve is megjelentek 1950-ben. A tizenhat fejezet adatainak rendezésében, az akkor „nélkülözhetetlen" citátumok összeállításában természetesen részt vett a két tanszék is. Tartok tőle, hogy talán nagyobb mértékben az indokoltnál. Feltehető, hogy némely részek túlteljesítő szerzői is kollégák lehettek. A „fontosabb irodalom jegyzéke" mindenesetre szinte csak az akkori, a kipróbált, a kötelező klasszikusok felsorolásából áll a könyv négyszázadik oldalán. Nagy Imre előadásai külön kategóriát jelentettek: átfogó, élvezetes történeti szemléletet, tágas nemzetközi kitekintést és a valóságos folyamatokhoz való kapcsolódást. A falu-város összefüggést, az adatok konkrétságát sokra becsülte. (A moszkvai statisztikai hivatalban is dolgozott az emigráció éveiben.) Mindig világos különbséget tett például a nagybirtok, mint politikai-munkaadói hatalom, valamint a nagyüzem mint a termelés jellegét, méretét kifejező fogalom között. Dániáról írta: „A dán mezőgazdaság a legjobban tudott alkalmazkodni az új követelményekhez - a kapitalista piac követelményeihez (...) Dánia nem a kisüzem, hanem a nagyüzemi termelés hazája." (Most olvasva a hírt, hogy manapság Dánia két (!) szövetkezeti vágóhídja szervezi, dolgozza fel ott a magyar vágósertés-mennyiség 4-5-szörösét - érdemes szembenézni e korai megállapítással.) Másik példa: előadásaiban foglalkozott a nemzetiségi ügyekkel is, hiszen a nemzetiségi parasztság - mint írta - a 19. század végén jelentős (némely vidéken 60-80%-os arányú) volt Magyarországon. A gondot növelte - emelte ki Nagy Imre -, hogy ugyanakkor az 1000 kat. holdon felüli nagybirtokosok 91,8%-a, a 100 kat. holdon felüli haszonbérlők közül pedig 82,4% volt magyar nemzetiségű. 9 Amikor a tanszék megszűnt - pontosabban: a diszciplína kisajátítása, alkalmazása, az agrárpolitika (mind az elméleti-tudományos, mind a gyakorlati) művelése „bevonult" az egypárt központjába -, megszakadtak a kapcsolatok is. Az agrárgazdaságtan oktatói becsülettel próbálták, de nem helyettesíthették az agrárpoy Nagv Imre: Munkásmozgalom és „agrárszocializmus" a XIX. század végén Magyarországon. Szikra. Bp., 1950. 18.
