Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Sipos Levente: Fehér Lajos tevékenysége 1956-1958-ban
volt, hogy sokkal nagyobb megértésre van szükség a paraszti lakosság helyzete és problémái, valamint a mezőgazdaság gazdaságpolitikai szerepe iránt, mint amilyen 1956 előtt az MDP-ben volt, vagy amilyen az MSZMP-t is jellemezte abban az időben... Fehér Lajosnak felfogásából és harcos magatartásából következően sok konfliktusa volt a felső pártvezetésben. Sokan elfogult agrárpolitikusnak tekintették, tárgyilagosságát az általános gazdaságpolitikai helyzet megítélésében kétségbe vonták, az agárkérdésekben való kezdeményezéseit pedig nemegyszer kétkedve fogadták. Az így vélekedőknek azonban túlnyomó többségükben nem volt igazuk." Keserű „sok erénye alapján igen nagyra becsülte őt - különösen az új iránti fogékonyságát és az ügyek képviseleténél tanúsított harcos következetességét - annak ellenére, hogy vitáik is voltak és sokszor nehezen tudták meggyőzni egymást". 25 Az agrárpolitikai tézisek megszületését nincs idő és hely részletesen bemutatni. Hosszú vita nyomán készült el végleges formája. Megalkotóinak sikerült kisebb engedmények árán megvédeniük lényegét. A tézisek olyan alternatívát kínáltak a parasztság helyzetének, a mezőgazdasági termelésnek és a szövetkezeti gazdálkodásra való áttérésnek egységben való megoldására, amely szerves fejlődési utat biztosított a parasztságnak. A dokumentum leszögezte: „A mezőgazdasági termelés fejlesztése és a szocialista átalakítás egységes, elválaszthatatlan feladatot képez. A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése nem öncél, hanem eszköze, fő módszere a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének, a dolgozó nép s ezen belül a parasztság jóléte állandó emelésének." 26 A tézisekben körvonalazott, a parasztság számára kedvező agrárpolitika érvényesült 1957-1958-ban, ha a Dögei Imre földművelésügyi miniszterrel folytatott viták közepette is. 1957 nyarán a fő feladatnak a megmaradt tsz-ek megszilárdítását, a nagyüzemi gazdálkodás majdani fölényének megalapozását tartották a fő feladatnak. Az erről kidolgozott párthatározatot fél évvel később kormányzati szinten az első 3004-es kormányhatározat követte a szövetkezetek állami támogatásáról. Az úgynevezett kettős feladat végrehajtásának keretében - a termelés növelésére hozott határozatok után - 1958 márciusától napirendre került az átszervezésre vonatkozó párthatározat kidolgozása. A párt Mezőgazdasági Osztálya júliusra elkészítette az első javaslatot, amelyet közel fél éven át tartó, 10-12 ezer résztvevővel lezajlott vitákon hét másik változat követett. A Fehér Lajos vezette osztály a hangsúlyt az első helyen a gazdasági feltételek megteremtésére helyezte, de természetesen a politikai és pszichológiai feltételeket sem hagyta számításon kívül. Az átmenet hosszú idejével kalkulált: a termelőszövetkezeti szektor 1965-re érje el az ország szántóterületének 60-65%-át. Nagy hangsúlyt kapott a tervezetben a fokozatosság, az alacsonyabb típusú szövetkezeti formák, például csak a növénytermesztést együtt végző forma. Fehérek nem tudták megőrizni ezeket a hadállásokat. Kádár János vezérletével a pártapparátus - nem függetlenül a szovjet tömb más országainak nyomásától, ahol előbbre tartott a kollektivizálás - egyre inkább megváltoztatta a tervezetet. 1958 szeptemberében a Politikai Bizottság félig-meddig ki is vette Fehér Lajos ke25 Keserű János: Rögös utakon. Kézirat. 26 A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai. 1956-1962. Szerk. Vass Henrik-Ságvári Ágnes. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1973. 114.
