Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Sipos Levente: Fehér Lajos tevékenysége 1956-1958-ban

zéből a munkálatok irányítását, a decemberi KB-ülésen nem ő, hanem Fock Jenő volt a napirendi pont előadója. A végleges határozat az agrártézisekkel ellentétben álló koncepciót tartalmazott, amely másodlagossá degradálta a gazdasági feltételeket, a politikai megfontolásokat tolva előtérbe. Az 1958. decemberi KB-határozat végrehajtása megszakította a mezőgazdaság szerves fejlődésének útját, az erőltetett ütem, az erőszak elemeit vitte bele. Ez a súlyosan hibáztatható stratégiai váltás a szovjet átszervezés irányába mozdította el a hazai nagyüzemi keretek kialakítását. Mint ismeretes, a KB-ülésen Kádár keményen megbírálta Fehért is, Dögeit is. Fehér esetében visszanyúlt 56-os konfliktusaikig: „az 1956. novemberi és decemberi nem mindennapos botlásai után... azon voltunk, hogy ne elszakítsuk őt a párttól, hanem megtartsuk a párt vezetése számára, és úgy vélem, neki érdemei is vannak abban az eredményben, amit mi itt a [országgyűlési] választásról elszámoltunk. .. hozzáteszem, eléggé ismerem Fehér elvtársat, szerintem az ő marxizmusa gyenge lábakon áll. Szerintem becsületes ember, egész életében a faluért dolgozott, a parasztokért él-hal, a jogukat keresi, de énszerintem nem úgy, ahogy azt egy marxista-leninistának keresnie kell... éveken át nem jut eszébe a dolog másik oldala, hogy vajon hogy jön ez ki a munkásosztály oldalán, Fehér elvtárs marxizmusa ebben a dologban sántít és erősítésre szorul.. ."

27 Kádár balos, szektás módon így értékelte a kétéves munkát: „A párt Mezőgazdasági Osztályán és a Fehér Lajos elvtársban, amióta ott dolgozik... hosszú ideig a régi sérelmek jóvátétele és a régi hibáktól való reszketés volt az uralkodó a szemléletben. A cselekvésben pedig jobbra eltértek a párt vonalától hosszú, hosszú időn keresztül, részben ma is jobbra eltérnek tőle a gyakorlatukban... az összes intézkedés, ami az egyéni parasztok javára szólt, kezdeményezőként a mi mezőgazdasági osztálytól [sic!] jött... de hosszú hónapok múltak el, és egy javaslat sem jött erről az osztályról, amely alarmírozott volna bennünket, hogy ne hagyjuk az utolsó hírmondóit szétverni a tsz-eknek, vagy valamit tegyünk a szocialista fejlődés érdekében is." Az utolsó fél év nyílt vitáit kiterjesztette a részben burkolt polémiák időszakára is, egész 1957-re és 1958-ra: „Örök vitáink voltak,

28 olyanok voltunk, mint két idegen nyelvet beszélő vetélytárs prédikátorok. Mi mindig pofáztunk, hogy a szövetkezet, a szocializmus, meg ez, meg az, Fehér elvtársék válaszoltak, hogy önkéntesség, óvakodás a szektásságtól, ez mind helyes, de kicsit egyoldalú volt."

29 A decemberi határozat elvágta a további koncepcionális viták útját. Fehér Lajos önkritikára kényszerült, elfogadta a határozatot. így megőrizhette pozícióit, s a gyakorlatban igyekezett érvényre juttatni azokat az előremutató elemeket - például a földjáradék kötelező fizetése, a melléküzemágak felkarolása, a jól működő tsz-ek számára szántótraktor vásárlásának engedélyezése -, amelyek benne maradtak az átdolgozott határozatban is. 27 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei. 725. 28 A vitákról lásd Sipos Levente: Reform és megtorpanás. Viták az MSZMP agrárpolitikájáról (1956-1958). Múltunk, 1991. 2-3.; uő: Kolhozosítás vagy szövetkezetesítés? Dögei Imre és Fehér Lajos vitái 1957-ben. In Agrártörténet-agrárpolitika. Tanulmányok Sz.uhay Miklós emeritus professzor tiszteletére. Szerk. Buza János-Estók János-Szávai Ferenc-Varga Zsuzsanna. Gazdaság- és Társadalomtörténeti Kötetek, IV. Bp., 2006. 29 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei. 724.