Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Sipos Levente: Fehér Lajos tevékenysége 1956-1958-ban
mondva, de a valóságban Nagy Imre agrárpolitikai koncepcióját próbálta Fehér Lajos érvényre juttatni, kibontani, továbbfejleszteni. 22 Távlatban, az üzemi formát tekintve a nagyüzemi mezőgazdaság híve volt. Ezt elsősorban gazdasági kérdésként kezelte és másodsorban politikaiként. Úgy fogta fel, hogy először az állami támogatással és sok egyéb intézkedéssel meg kell erősíteni a meglevő termelőszövetkezeteket, korszerűsíteni kell gazdálkodásukat, hogy nagyobb hozamaikkal, jobb termelési eredményeikkel példaként szolgáljanak a magángazdálkodóknak, vonzóvá tegyék a kis- és középparasztok előtt. Ugyanakkor a magángazdaságok termelésének fejlődését is ösztönözni kell a termelési biztonság megteremtésével, az adó-, az árpolitikával, a felvásárlási rendszerrel, a termelési eszközök, gépek, a kémiai anyagok, a nemesített vetőmag stb. kereskedelmének biztosításával - az egész ország ellátása és a paraszti életszínvonal javítása érdekében. A korszerű technikát, az agrártudomány eredményeit alkalmazni képes, nagyméretű árutermelést produkáló nagygazdaság és a mégoly jól működő kisgazdaság versenyét - a meggyőző érvelést sem mellőzve - hite szerint a szövetkezetek fogják megnyerni - a világban tapasztalható mezőgazdasági földkoncentráció folyamatával is összhangban. Ehhez a paraszti érdekeltségre alapozó politikához bizonyos mértékig kedvezőek voltak az 1957-1958-as belpolitikai viszonyok. A Kádár-kormány nehéz helyzetében, nyomasztó népszerűtlenségének körülményei között társadalmi bázisának szélesítésére törekedve, a tsz-ek jelentős részének felbomlását, illetve összezsugorodását tapasztalva, taktikai engedményeket tett a parasztságnak. Fehér Lajos már 1956 novemberében bekapcsolódott az agrárügyek intézésébe is. Bevonták a kormányprogram négytagú előkészítő bizottságába. 23 Az ő irányításával készült a program mezőgazdasági része. Decemberben javaslatot tett a Központi Bizottságnak új paraszti érdek-képviseleti szervezet létesítésére, ezt a testület mint nem aktuálisat lesöpört az asztalról. 24 Ugyancsak decemberben az ő kezdeményezése volt, hogy dolgozzák ki a párt agrárpolitikai koncepcióját, amely több évre megszabná a teendőket. A feladat végrehajtásához a pártközpontban a Falusi Osztály kezdett hozzá. A munkálatok kollektív eredménye lett a nevezetes agrárpolitikai tézisek. A szervezőmunka Keserű Jánosra, az osztályvezető-helyettesre hárult, a koncepcionális kérdésekben nagy szerepe volt Fehér Lajosnak, aki az 1957. január 24-i szervezőbizottsági határozat értelmében a létrehozandó Agrárpolitikai Bizottság vezetője lett és az is maradt egészen 1974 tavaszáig, ha közben meg is változott a neve Szövetkezetpolitikai Munkaközösségre. Továbbá február 12-én az Ideiglenes Intéző Bizottság kinevezte a Falusi Osztály (1957 júniusától Mezőgazdasági Osztály) vezetőjévé azzal, hogy az osztály vezetését ténylegesen akkor vegye át, amikor szénkormánybiztosi teendői megengedik. így hivatalosan is az MSZMP vezető agrárpolitikusává vált. Helyettese, Keserű János kiadás előtt álló memoárjában így jellemzi őt: „Határozott koncepciója volt a párt agrárpolitikájára vonatkozóan. Ennek a lényege az 22 Még Kádár is kénytelen volt elismerni Nagy Imréről a december 2-3-i KB-ülés zárszavában, hogy „ismerem a mezőgazdasági jellegű munkáját, melvet tényleg más úgv nem dolgozott ki, mint ő". (Uo. 209.) 23 Uo. 65. 24 Uo. 291-298.
