Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Sipos Levente: Fehér Lajos tevékenysége 1956-1958-ban
„viselkedését és sajtóbeli tevékenységét árulásként kell értékelni". Elégedetten írták, hogy Kádár ezek után leváltotta Fehért. 18 Ennél tovább azonban nem ment Kádár, tehát valóban szüksége volt rá. November 28-án ő is megbízást kapott arra, hogy a december 2-i KB-ülésre Kádár referátumához készítsen anyagokat és téziseket Kállai Gyulával, Kiss Károllyal, Biszku Bélával együtt. Idevágó kézirata nem került a kezembe, de rendelkezésre áll a beterjesztett határozati javaslat, amelyet Apró Antallal, Kállaival, Kiss-sel egyetemben ő készített. Ez a dokumentum alapvetően különbözik a december 5-én estére elkészített végleges határozattól. Itt még az október 23-i események jellegéről az olvasható, hogy „a nemzeti demokratikus megmozdulásban részt vevő tüntető tömegek haragja átcsapott a felkelésbe". Csak odáig megy el, hogy „ hazafias érzésű tömegek spontán tüntetése mellett már kezdettől fogva jelen voltak szervezetten az ellenforradalom erői is". A javaslat még úgy foglal állást, hogy „helyes volt - ha megkésve is - Nagy Imre kormányelnökké való jelölése, helyes volt a kormány átalakítása és helyes a Nemzeti Kormány október 28-i rádiónyilatkozata is, amelynek intézkedéseit a mai Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány is magáévá tette". 19 A szovjetek azonban ismét közbeléptek: december l-jén a Leányfalun tartott konzultáción rávették Kádárt, hogy referátumában kezdettől fogva ellenforradalomnak minősítse az október 23-án kezdődött eseményeket. 20 Fehér Lajos ismét összecsapva Kádárral ezt szóvá is tette az Ideiglenes Központi Bizottság december 3-i ülésnapján: „Kádár elvtárs beszámolójából azt lehetett kivenni, hogy ami október 23-a után történt, alapjában véve ellenforradalom volt. Ez túlságosan summás és el is tér a régi értékeléstől. Ez visszacsúszást jelent és a tüntetésben részt vett sokszázezer jóindulatú embert eltaszítaná, az ellenforradalomhoz csapná és növelné a disszidálást, a tömeghisztériát. Úgy lehetne leghelyesebben megfogalmazni, hogy az események az ellenforradalom irányába hatottak." 21 A határozati javaslaton ezek után még két napig dolgozott a négy szövegező, a végén már csak Kádár és Kállai. Kádár meglepő húzással az 1956. december 11-i intézőbizottsági ülésen elfogadtatta, hogy Fehér Lajost a kormány nevezze ki a széntermeléssel foglalkozó kormánybiztosnak. Lehet, hogy hátrébb akarta vonni a politikai tűzvonalból, mindenesetre nehéz feladatot kapott. A szénellátás az ipari termelés beindításának kulcskérdése volt. A hosszú sztrájk miatt bonyolult volt a bányászat újraindítása, de Fehér Lajos szervezőkészségével, energikus munkastílusával megoldotta, és 1957. április végén megszűnhetett a szénkormánybiztosság intézménye. Közben már belekezdhetett a lelkivilágához legközelebb álló munkaterület, az agrárpolitika művelésébe. Agrárpolitikusként vált fokozatosan ismertté és elismertté munkássága az egész magyar közvéleményben. Az eddig elmondottak után már nem lesz oly meglepő az a megállapítás, hogy 1956 és 1958 között ki nem 18 Uo. 175. Vö. Huszár Tibor: Kádár János politikai életrajza. 2. kötet. Szabad Tér Kiadó-Kossuth Kiadó, Bp., 2003. 19. - Egyébként a budapesti szovjet nagykövetség 1957 folyamán is több jelentésben kritizálta Fehér Lajost, tehát továbbra is gyanú övezte személyét szovjet részről. 19 A Magyar Szocialista Munkáspárt... jegyzőkönyvei. I. kötet. 214-215. 20 Huszár Tibor: i. m. 20-22. 21 A Magyar Szocialista Munkáspárt... jegyzőkönyvei. I. kötet. 201.
