Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Sipos Levente: Fehér Lajos tevékenysége 1956-1958-ban

A kocsiknál mentünk, ott volt Fehér Lajos, aki akkor a Szabad Népnél dolgozott, valamilyen magas beosztásban, talán szerkesztői. És akkor Imre bácsi átölelte, jobbról-balról megcsókolta, úgy üdvözölte, mint szeretett gyermekét... Nagy Imre ezt a miniszterelnöki bejárást úgy végezte, hogy közben karon fogta Lajost. Én valahol a végén kullogtam."

5 Amikor Hegedűs B. András rögzítette Fazekas visszaemlékezését, megkérdezte, hogy kivel volt Nagy Imre bizalmas viszonyban a politikusok közül. A válasz ez volt: „Mindaddig, amíg Fehér Lajos kapcsolatot tartott vele, meg vagyok győződve, hogy vele nagyon őszinte volt. Nagyon szerette. Valószínű, hogy Losonczy Gézával is. Harasztival már nem.. "

6 Bizalmas kapcsolatukra utalt visszaemlékezésében a Nagy Imre-csoport másik újságíró tagja, Vásárhelyi Miklós, aki szintén megjárta Snagovot, majd a Nagy Imre-perben öt évre ítélték. Elképzelhetőnek tartotta, hogy családi összejövetelek is voltak a két család között.

7 Megemlítette, hogy Fehér előre elküldte Nagynak az 1955. márciusi KV-ülés őt elítélő határozati javaslatát, majd a KV-ülés után felizgatott állapotban tájékoztatta Nagyot telefonon az ülés lefolyásáról.

8 Természetes, hogy miután Rákosiék 1955 áprilisában leváltották Nagy Imrét, a szektás fordulat kihatott a híveire is. Fehér Lajosnak is távoznia kellett a Szabad Nép szerkesztőségéből májusban - egyenesen a rosszul gazdálkodó Nagybereki Állami Gazdaságba, igaz, igazgatónak. A Központi Vezetőségnek azonban póttagja maradhatott. E minőségében a KV 1955. novemberi ülésén példátlan dolgot művelt. Amikor Rákosi ismertette a napirendet, a szakrális egyhangú szavazás előtt Fehér szólásra jelentkezett és ezt mondta: „Javasolnám, hogy kapjunk tájékoztatást a Rajk-ügyről." E mondat úgy robbant, mint a bomba. Rákosi levegő után kapkodva azt felelte, hogy „lesz róla szó, az ország politikai és gazdasági feladatai között".

9 A formálódó pártellenzék egyik követelése a vontatott rehabilitálási folyamat felgyorsítása volt, főleg Rajk Lászlóé, akiről alig nyilatkozott valamit a pártvezetés. Fehér tehát nagyon kényes ügyben törte meg a hallgatást. Rákosi a magyar-jugoszláv viszony kapcsán tért ki egészen röviden a Rajk-perre. Azt állította, hogy a provokátorok félrevezették a pártvezetést, Rajk pedig eltitkolt néhány részletet életéből. Az első titkár tehát sarat hagyott Rajk életrajzán, majd kijelentette, hogy „önkritikusan fel kell tárnunk a megfelelő időben és módon a jugoszláv elvtársak előtt a kérdést és ezzel elő kell mozdítanunk a két ország közötti jó viszonyt". [Kiemelés tőlem - S. L.] Hegedűs András és Gerő Ernő Rákosi segítségére sietve azt hangoztatták, hogy nagyon óvatosan és ha eljön az ideje, kell majd eljárni ebben az ügyben, mert „a Rajk-üggyel most ezek a jobboldali elemek házalnak". Magától értetődik, hogy Fehér Lajos is részt vett a Nagy Imre nevezetes, 60. születésnapja alkalmából rendezett köszöntésen az Orsó utcában 1956. június 6-án. ; Fazekas György: Forró ősz Budapesten. Lejegyezte Hegedűs B. András. Magyar Hírlap Könyvek, 1989. 50. b Uo" 65-66. 7 Vásárhelyi Miklós: Ellenzékben. Szerk. Tóbiás Áron. Szabad Tér Kiadó, 1989. 111. s Uo. 118. 9 MOL M-KS 276. f. 52/31. ő. c. I. kötet.