Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Varga Zsuzsanna: Paraszti követelések 1956-ban

Mindezek hatására az addigi termelőszövetkezeti gazdaságok kétharmada feloszlott, s egyidejűleg több százezer paraszti üzem kezdte újra a munkát. A birtokos parasztok nagy része kilépett, míg a földnélküliek és kisföldűek többsége - egyéb megélhetési lehetőségek híján - a tsz-ben maradás mellett döntött. 1956 végén azonban nemcsak azok mondtak nemet a sztálini kolhozkonstrukcióra, akik kiléptek a tsz-ből, hanem azok is, akik egyéb megélhetési lehetőségek híján a téeszben maradtak. A fel nem oszlott tsz-ek tagsága ugyanis a korábbi működési és szervezeti szabályoktól eltérő módon kívánta berendezni szövetkezete életét. Mindez egyet jelentett a szovjet mintájú kötelező mintaalapszabály feladásával.

78 Ez a törekvés egyáltalán nem meglepő, hiszen az 1956 őszi paraszti követelések között megtalálhatók azok, amelyek kiálltak a tsz-ek önállósága mellett. A Kádárkormány támogatta ezeket a termelőszövetkezeti kezdeményezéseket, ezt jelzi a november 27-i felhívás alábbi részlete is. „A kormány szükségesnek tartja olyan szövetkezeti törvény megalkotását, amelyik kimondja, hogy a dolgozó parasztok maguk válasszák meg a szövetkezeti formát, maguk határozzák meg a szövetkezet működési szabályát és maguk döntsenek a jövedelemelosztás módjáról. A kormány nem tűr semmiféle beavatkozást a szövetkezet ügyeibe."

79 Ebben a légkörben a továbbműködő tsz-ek tehát hozzáláttak, hogy változtassanak azokon a viszonyokon, amelyek gátolták mind a tagsági, mind a szövetkezeti érdekek érvényesülését. A tsz-ek egyrészt függetlenedni akartak azoktól a szervektől (a párt-, tanács- és bankszervektől és a gépállomástól), amelyek előzőleg beavatkoztak a gazdálkodásukba, másrészt pedig a saját adottságaikhoz igazodva akarták szabályozni a belső életüket.

80 A termelőszövetkezeti tagság legfőbb törekvése pedig arra irányult, hogy év közben rendszeres és megfelelő szintű jövedelemhez jusson. A bizonytalan értékű munkaegység helyett a téeszek többségében áttértek a természetbeni részesedésre, vagy a részes művelés, vagy a különféle prémiumok formájában.

81 A sorra vett helyi kezdeményezések közös vonása, hogy általuk a tagság év közben jövedelemhez jutott (akár pénz, akár természetbeni részesedés formájában), azaz a tagság érdekeinek érvényesülése megelőzte az állami és egyéb kötelezettsé78 Alátámasztják ezt az MSZMP KB Falusi Osztály (később: Mezőgazdasági Osztály) 1957 eleji, tsz-ekkel foglalkozó anyagai. MOL M-KS-288. f. 28/1957/1. ő. e. Feljegyzés a tsz-ek helyzetéről és legfontosabb problémáiról. (1957. január 10.); Jelentés a mezőgazdaság helyzetéről. (1957. január 26.); Jelentés a parasztság különböző rétegeinek problémáiról és a falusi pártmunkáról. (1957. február 18.) 79 Magyar Közlöny, 1956. november 27. 580. Ezt a hozzáállást tükrözte állami vonalon a földművelésügyi miniszter 65/1956. sz. utasítása, amely megállapította, hogy kizárólag a termelőszövetkezet tagságának van joga a termelés és értékesítés megszervezésére, valamint a szövetkezet irányítására. Lásd: Magyar Közlöny, 1956. november 27. 580-581. sn MOL M-KS-288. f. 28/1958/14. ő. e. A tsz-ek törvényes és alapszabályszerű működésének vizsgálata. (A Legfőbb Ügyészség összefoglaló jelentése). 81 MOL M-KS-288. f. 28/1957/2. ő. c. Jelentés az Intéző Bizottság számára a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről. (1957. május 29.); 28/1957/17. ő. e. Megyei jelentések a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről.