Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Varga Zsuzsanna: Paraszti követelések 1956-ban

gek teljesítését. A politikai vezetés konzervatív tagjai emiatt erőteljesen támadták ezeket az alulról jövő tsz-kezdeményezéseket.

82 Ugyanakkor a vezetés egy másik csoportja azzal érvelt, hogy az új ösztönzési megoldások révén a tag érdekelt lesz a termelés minőségének fokozásában, a hozamok növelésében és az önköltség csökkentésében, s ez az állam érdekét is szolgálja.

83 1957 első felében úgy tűnt, hogy az MSZMP hosszabb távon számol a mezőgazdaság többszektorúságával.

84 A hangsrily nem a nagyüzemi átszervezésen, hanem a termelési kedv fokozásán volt. 1958 végén azonban hirtelen fordulat következett be az MSZMP agrárpolitikájában. Kiderült, hogy a parasztság csak lélegzetvételnyi szünethez jutott, újra napirendre került a kollektivizálás. Az 1956-os forradalom és a parasztság józan érdekérvényesítő képessége, ereje olyan meghatározó tapasztalatokat jelentett a hatalom számára, hogy azokkal az újabb téeszesítés során is kénytelen volt számolni. A hatalom és parasztság viszonyában 1956 után új szakasz kezdődött. Míg Rákosiék nagyon agresszív, sok összeütközést gerjesztő agrárpolitikát folytattak, addig Kádárék a mezőgazdasági termelőkkel kapcsolatban minimalizálni, illetve megelőzni igyekeztek a konfliktusokat. Ez a fajta problémakezelés nemcsak a forradalom leverését követő közvetlen időszakban volt jelen, hanem változó intenzitással ugyan, de a későbbiekben is fennmaradt. A hatalom által vállalt életszínvonal-politika miatt a mezőgazdaságnak, és így a parasztságnak is, stratégiai jelentősége lett. A magyar parasztság erejét, politikai érettségét, olykor bölcsességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, ahogyan érdekeit, akaratát érvényesíteni tudta a Kádár-rendszerben. Az 1960-as évek második felétől szokás volt dicsekedni a magyar mezőgazdaság eredményeivel. Arról viszont mélyen hallgattak az akkori politikusok, hogy ebben meghatározó szerepe volt az 1956-os paraszti követeléseknek, azok kényszeredett, fokozatos megvalósításának, tehát a hatalom és a parasztság közötti sajátos „kiegyezésnek". 81 MOL M-KS-288. f. 17/2. ő. e. Dögei Imre feljegyzése a mezőgazdaság szocialista átszervezésének néhány problémájáról. (1957. április 16.) 83 A „kemény vonal" hívei az agrárpolitikában nem a párt mezőgazdasági osztályából (vezetője: Fehér Lajos), hanem a Dögei Imre vezette Földművelésügyi Minisztérium vezetői közül kerültek ki. A két irányzat vitáiról lásd: Sipos Levente: Reform és megtorpanás. Viták az MSZMP agrárpolitikájáról (1956-1958). Múltunk, 1991/2-3. 188-197.; Varga Zsuzsanna: Politika, paraszti érdekérvényesítés és szövetkezetek Magyarországon 1956-1967. Bp., 2001. 43-51. 84 Ez tükröződött az 1957 júliusában kiadott Agrárpolitikai Tézisek c. dokumentumban is. Lásd: A Magvar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956-1962. Bp., 1973. 102-122.