Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Varga Zsuzsanna: Paraszti követelések 1956-ban

éles bírálata fogalmazódott meg, amit jól érzékeltetnek az alábbi idézetek: „Sajnos termelőszövetkezeteink többsége az egyéni paraszt gazdaságokkal szemben kevesebbet termel, kisebb az áruértékesítésük, alacsonyabb a jövedelmük és több a bürokratikus megkötöttségük." Ez az összevetés statisztikailag ugyan már ismert volt, mégis a kimondása, elismerése igen nagy jelentőséggel bírt. Mindehhez még az alábbi radikális megállapítás társult. „A továbbiakban nem szabad mechanikusan követnünk a Szovjetunió kolhozépítési gyakorlatát, hanem figyelembe kell venni sajátos viszonyainkat (...), a szövetkezés hazai hagyományait."

70 A tennivalókat illetően a tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy mind a tsz-ek, mind az egyéni gazdálkodók vonatkozásában legsürgetőbb a termelési biztonság és az anyagi érdekeltség helyreállítása. „A termelők anyagi érdekeltségének biztosítása érdekében a legfontosabb kérdés a jelenlegi árrendszer észszerű megváltoztatása, továbbá a begyűjtés adójellegének fokozatos megszüntetése útján, a kötelező beadási rendszer megszüntetése."

71 A Kádár-kormány első agrárpolitikai intézkedése éppen a parasztság legnagyobb sérelmét orvosolta azzal, hogy eltörölte a kötelező beszolgáltatást. Kádár és társai már a november 4-én meghirdetett kormányprogramjukban ígéretet tettek a beszolgáltatás megszüntetésére. Ezt a nagy horderejű döntést több tényező kényszerítette ki. A Nagy Imre-kormány, elismerve a parasztság legfőbb követelését, már október 30-án deklarálta a beadási kötelezettség eltörlését. Ennek visszavonását nem vállalta a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. Az élelmiszerkészletek felett rendelkező parasztsággal való konfrontálódás, miközben az általános sztrájk miatt állt az ipari termelés, beláthatatlan következményekkel járt volna. Ilyen körülmények között a Kádár-kormány nemcsak hogy nem vonta vissza a Nagy Imre-kormány rendelkezését, hanem a konszolidáció érdekében egyenesen magának akarta tulajdonítani a begyűjtési rendszer eltörlésének érdemét. Ezt szimbolizálta, hogy az Elnöki Tanács november 12-én kiadott 21. sz. törvényerejű rendelete október 25-étől visszamenőleges hatállyal szüntette meg a mezőgazdasági termények és termékek kötelező beadását.

72 1956 őszén tehát két héten belül kétszer is eltörölték a begyűjtési rendszert. Megszűnt a teher, amit még a háborús kormányzat rakott a parasztság vállára, és amelyet az 1940-es évek második felében a közellátás és a jóvátétel biztosítása érdekében fenntartottak, majd 1949-től már mint a szocialista építés elengedhetetlen eszközét tovább szigorítottak. A kötelező beszolgáltatási rendszer felszámolásával véget ért a mindennapos kiszolgáltatottság, az elszámoltatás, a padlássöprés, és ez az agrártermelők helyzetének lényeges javulását eredményezte. Utalni kell arra is, hogy ezzel a lépéssel a tervgazdaság egyik megváltoztathatatlannak hitt elemét szüntették meg, ráadásul a szocialista országok közül elsőként Magyarországon.

73 A központi hatalom a konszolidáció érdekében olyan 70 Uo. 71 Uo. 72 Törvények és rendeleiek hivatalos gyűjteménye, 1956. Bp., 1957. 62. 73 Karl-Eugen Wädekin: Agrarian Policies in Communist Europe. The Hague/London, 1982. 65.