Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Varga Zsuzsanna: Paraszti követelések 1956-ban

Éppen az egyöntetűség, a követelések azonossága volt az, amin az 1956. novemberében szovjet segédlettel életre hívott Kádár-kormánynak el kellett gondolkoznia, amit meg kellett értenie. Ez nem ment könnyen. A tanulmány további részében ezt a „megvilágosodást", a kompromisszumra való készség erősödését kívánjuk bemutatni. 1956 hatása a parasztság és a hatalom viszonyára Az 1956-os forradalom és szabadságharc tragikus kimenetele mind a társadalom, mind a hatalom számára meghatározó tapasztalatokat jelentett. A magyar nép megértette, hogy nem számíthat a Nyugat segítségére, és az ország a szovjet blokk része marad. Ugyanakkor a hatalom képviselői megértették, hogy nemcsak a korábbi túlkapásokat kell elkerülni, hanem lényegi változtatásokra van szükség. Az MSZMP vezetőinek egyik legfontosabb felismerése az volt, hogy a „szocializmus építése" nem mehet széles társadalmi rétegek életszínvonalának rovására. Kádár János az Ideiglenes Központi Bizottság 1956. december 2-i ülésén rámutatott: „A gazdasági kérdések megoldásánál nekünk az a politikánk, hogy mindenféle olyan döntésnél, ahol a megtermelt javak hovafordításáról van szó, első szempont kell legyen a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelése."

66 Miközben 1956 végétől a hatalom a legkeményebb eszközökkel számolt le politikai ellenfeleivel, ugyanakkor kezdettől fogva kereste a társadalommal való kiegyezés eszközeit is. A leghatásosabbnak az életszínvonal-politika bizonyult.

67 1956 előtt ugyanis az erőltetett nehéz- és hadiipar-fejlesztés egyik fontos forrása éppen a lakossági fogyasztás alacsony szinten tartása volt. Az életszínvonal-politika teljesülése ekkoriban - és még hosszú ideig - elsősorban az élelmiszer-ellátáson múlt, hiszen az emberek jövedelmük döntő részéből még élelmiszert vásároltak.

68 Ez nem meglepő, hiszen a magyar társadalom széles tömegeinek szegényes, hiányos és gyakran egyoldalú táplálkozása nemcsak 1945 előtt, hanem az 1950-es években is jellemző volt. így hát a korai Kádár-korszakban elemi erővel jelentkezett az emberek bőséges táplálkozás iránti igénye. Az életszínvonal-politika kiemelt szerepe miatt 1956 után stratégiai jelentőségűvé vált a mezőgazdasági termelés növelése és ezzel összefüggésben az agrártermelők ösztönzése. A hatalom és az agrártársadalom közötti viszony rendezéséhez először az MDP agrárpolitikája nyomán kialakult feszültségeken kellett enyhíteni. Ehhez a kiindulópontot az a válságkezelő program jelentette, amelyet még az MDP KV Mezőgazdasági Osztálya készített október első felében. Az előterjesztést 1956. október 22-én tárgyalták meg a megyei pártbizottságok mezőgazdasági titkárainak és osztályvezetőinek részvételével.

69 A tanácskozáson az addigi agrárpolitika 66 A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. I. (1956. november 11.-1957. január 14.) Bp., 1993. 151. 67 Földes György: Hatalom és mozgalom (1956-1989). Bp., 1989. 49-73.; Kende Péter: A párizsi toronyból. '(Válogatott politikai írások, 1957-1989). Bp., 1991. 79-95. 68 Forgács Tibor: Életszínvonal, fogyasztás és áruforgalom. Közgazdasági Szemle, 1964/3. 369372. 69 MOL M-KS-288. f. 28/1957/5. ő. e. A KV Mezőgazdasági Osztályának előterjesztése a Politikai Bizottsághoz a mezőgazdasági politikában szükséges főbb változásokra. 1956. október 22.