W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Szabó László Péter: A talajtan és agrokémia nyelvezete Magyarországon a 19. században

földnek mivelendő, vagy legalább plántatermő felső bőrét, mellyet a' levegő és a' nap 's eső, kissebb vagy nagyobb mértékben általjárhat."

1 Korának tudományos eredményeit felhasználva ismertette az atmoszféra, a talaj és a növények elemeit és vegyületeit. A légkör alkotórészeit „mód nélkül éltetőnek", savanyítónak (oxigén) és „nem éltetőnek", fojtónak (nitrogén) nevezte. Az élőlényekben előforduló „matériák" részeiként említi a vizítőt (hidrogén), szenítőt (szén), fojtót (nitrogén) és a phosphort. A talajban előforduló elemek és vegyületek közül kitér a „sóulható basis matériákra", mint a plánta lúgsó (hamuzsír), szóda (lúgsó), mész, magnesia (keserű föld), nehéz föld és az agyag. Az értzek (fémek) között magyar neveiken említi a vasat, rezet, aranyt, ezüstöt, a kénesőt a fekete és fehér ónt. Az oxigén alapvető vegyületeiben gyakran savas kémhatású. Innen eredt nyelvújítás kori neve is. Pethe Ferenc így indokolta a savany (sav) szó használatát: „Mit akarok azzal a' magyar szógyökérrel, - itt nincs helje hosszason magyarázni. Elég az, hogy a' mit ez most teszen, azt semmi más névvel vagy szóval ki nem lehet úgy fejezni, mint ezzel. Deákul acidum, frantziáúl acide, németül Säure - azon magyar szóhoz képpest, a' savanyúság-matériának kifejezésére, semmit sem érnek. Sőt azt mondom, hogy savany, már nem is gyökér, hanem ebből a' gyökérből - sav, vagy só formálódott heverő szó. Nem szokásom a' magyar nyelvet maskarába öltöztetni, mint némellyek, mert a' nélkül is tudok magamon segíteni."

2 A 19. század első felében megjelent kémiai tárgyú könyvek és értekezések majd mindegyike kénytelen volt foglalkozni a nevezéktannal. A hazai kémiatörténet meghatározó alakjai egyben hozzájárultak a kémia szakmai nyelvének megteremtéséhez is. Többek között említést érdemel Nyulas Ferenc, az első magyar nyelvű kémiai tárgyú könyv szerzője. 1800-ban adták ki „Az Erdély Országi orvosi vizeknek bontásáról közönségesen" című művét. Schuster János, aki a Nagyszombatból Budára költözött egyetem orvosi karán, az 1811-től önállóan működő kémia tanszék vezetője volt. Nendtvich Károly, a József Műegyetem professzora, Bugát Pál, a pesti egyetem elméletiorvostan-professzora és Irinyi János, akinek a tevékenysége ugyan ismertebb volt a szabadságharcban, de egy magyar és egy német nyelvű kémiakönyvet is írt, valamint az ő találmánya mozdította elő a hazai és bécsi gyufagyártást. Az ő munkáikban szereplő új kémiai szavak és kifejezések kerültek át több-kevesebb változtatással az agrártudományokkal foglalkozó szakemberek írásaiba. A kifejezetten talajtani vonatkozású magyar szavak megalkotása viszont a mezőgazdasággal foglalkozók feladata maradt. A szántóföld „alkatrészei" között, mai fogalmaink szerint, különböző fizikai talajféleségeket, talajban 1 Pethe F. 1805. 21. 2 U. o. 32.