W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Szabó László Péter: A talajtan és agrokémia nyelvezete Magyarországon a 19. században

előforduló elemeket, vegyületeket és vegyületcsoportokat együtt említették meg: agyag, homok, mész, keserag (Bittererde), súlyosföld (Schwererde), vas és tápföld. A tápföld (humusz) „nem egyéb, mint maradványa az elrothadt és korhadt életműves testeknek".

3 A nyelvújítás kori szóalkotásra és az azt befolyásoló fogalom jelentőségének, illetve megítélésének változására kitűnő példa a humusz. Nyelvújítás kori legelfogadottabb magyar megfelelője a televény, illetve a korhany szó volt. A Thaer nevével fémjelzett humuszelmélet hatására - mely szerint a növények egyetlen tápláló anyaga a humusz - kapta a tápföld elnevezést. Természetesen ez a kifejezés sem felelhetett meg mindenkinek: „a tápföld... sem jó, mert a humus nem éppen föld, hanem valami olly finomabb hatóerő, melly a növények életére elkerülhetetlen szükséges, nem volna-e jobb inkább tápanynak nevezni?"

4 Liebig ásványianyag-elmélete elvetette a humusz kizárólagos növénytápláló szerepét, ezért a két utóbbi kifejezés gyorsan a múlté lett. Liebig ásványianyag-elméletének következményeként meginduló műtrágyázási kísérletek hatására tovább erősödött a kémia szerepe a növénytermesztési és a talajtani kutatásokban. Ekkoriban kapott önálló kifejezést a „chemia agronomica": földészeti vegytan, „melly a' gazdával megismerteti mivelendő földje alkatrészeit, természetét, külső ráhatások általi változását, hiányait, 's ezeknek orvoslása módját, és a' benne termesztendő növényeknek tápul szolgáló legalkalmasb anyagot és ennek létrészeit".

5 A talajok vizsgálata tovább finomította a termőtalaj (egyes szerzőknél „földhéj") típusait: homok- vagy kovaföld, agyagföld, homokos agyagföld, mészföld, márgaföld, televény, kövecses föld, turfa- és lápföld. A növények tápanyagfelvételénél vegyületek szerepelnek, amelyek forrását is ismertetik: „A növények tengéséhez leglényegesebb kellékek a szénsav, víz és könlégeg. A szénsavat (Kohlensäure) és vizet a levegőből szívják magokba. A könlégeg (ammóniák) egy gőzképű állomány, melly a rothadt állati testekből fejlik ki, s egyik okozója azon bűznek, mellyet illy állapotra jutott testek eregetni szoktak. A levegőben ide 's tova szállong, míg a szénsavval egyesülve, esőzés alkalmával a víztől felfogatva a földbe hozatik."

6 Az ásványianyag-elmélet megteremtette az ásványi trágya fogalmát, és más megvilágításba helyezte a szerves és szervetlen vegyületeket. „Ha e szó alatt, trágya a tulajdonképi növénytáplálékot értelmezzük; t. i. azon egyszerű anyagokat, mellyeket a növények be és felszívó életműszereik által a légkörből és a földből különféle összeköttetésben magokhoz vesznek, s azokat lételök és növekedésök életműszereivé átdolgozzák, úgy csak ásványi trágya 5 Zágoni Bodola K. 1840. 308. 4 Uo. 289. 5 Illyefalvi Z. 1841. 741. 'Schlipf 1845. 401.