W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Csőre Pál: A magyar vadászati szaknyelv kialakulása

igyekezetét. így például az esti les: Anstand, a vadászkutya füle: Behang, a nyúlé: Löffel, a szarvasé: Gehör, a borzé: Lauscher stb. A Kugelziehert golyóbis vonarcsnak fordítják, a vadrécék vonulását (Streichen) húzódásnak, a Jagdrevier-t pászátnak, a vadász pedig mindenütt tipeg-topog stb. Természetesen nem volt könnyű helyes magyar vadásznyelvet alkotni és főleg - ilyet el is terjeszteni. Minden korban voltak tréfás kifejezések, elnevezések, amelyek jól illettek a vadászoknak. Ilyenek voltak például: róka koma, tapsifüles. Azután azt is állították, hogy a róka a kutyának a szeme közé vizel, a fácánfarsang a fácánvadászat utolsó napja, amit ma is így hívnak, a spanyol lépés az őz és a dám lépése, amivel néha felénk közelednek, a nyúlimádó az ügyetlen vadász stb. Érdemes néhány szót szólni a régi vadászfegyverekről, illetőleg azok egykorú elnevezéseiről. Ezek voltak, hogy csak néhányat említsek közülük: dárda, dákos, lándzsa, kopja, patying, kaptány, kelevéz, kelepce, lesdő háló, handzsár stb. A vadász lőfegyverek elterjedésével összefüggésben természetesen új kifejezések is kerültek használatba, tűntek fel az egyes irodalmi művekben. Ilyen, már magyar szavak: egylakatos rendszer, éles perem, elsütő berendezés, félköpenyes lövedék. Azután idegenből átvett szavak közül meg lehet említenünk: ballisztika, expanzív lövedék, doublé, drilling, norma stb. Némely szónak, kifejezésnek első, régi megjelenése is érdekes lehet: acélos puska 1547, cáp 1684, dám-vad 1533, evet (sciurus) 1520, fu 1538, fészekfentő (fészeklakó madárka) 1793, húros madár 1530, handzsár 1527, indiai tyúk 1581, kernyácsa 1551, lesdő háló 1537, lóding 1578, mái 1550, paracskó 1523 stb. Ezek közül talán még magyarázatra szorul az indiai tyúk, amelyen a pávát értették, a kernyácsa az anyakoca volt, a lóding pedig puskatokot jelentett. Természetesen nem keletkezett minden idegen kifejezés helyett magyar megfelelő. Maradtak máig használatos idegen származású szavak, kifejezések. Ezeket már a „szaknyelv" körébe szokták utalni. Itt csak példaként említek meg néhányat: akklimatizáció, albino, asszimiláció, biotikus (tényező), habitus, homológia, individuum, kromoszóma, mutáció, populáció, periódus, szintézis stb. Ezek azonban olyan szavak, amelyek nem is tartoznak a mindennapi „vadászbeszéd"-hez. A „kialakulás" legutóbbi szakaszához lehetne sorolni az alábbiakat, anélkül, hogy könnyen meg tudnánk mondani, hogy melyik mikor keletkezett. Billentyű, bog, bűzmirigy, csalétek, csapázás, cserkészút, csörtölés, dörzsölőfa, duvad, elnyiffantja magát, fővad, göbecs, gyöngyfog, hullaték, kurtály, lőállás, magasles, méregfalat, nyalató, nyom, paróka, rőtvad, szárnyas vad, tó puska, trófea, ünő. A magyar vadászati jog magyar kifejezései elég hiányosak. Ennek az a magyarázata, hogy a jogszabályokat - köztük a vadászatiakat is - régen latinul fogalmazták meg, s csak a 19. században jelentek meg ezek magyarul is.