W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Csőre Pál: A magyar vadászati szaknyelv kialakulása

Idesoroljuk a következőket: vadászjegy, vadgazdálkodás, tilalmi idő, vadászterület, orvvadászat, vadászati (jog), haszonbérlet, kíméleti idő, vadőr, vadkár, fővad, hivatalos vadászat stb. Végül néhány olyan kifejezés, amelyet már nemcsak magyarnak, hanem szakmainak is nevezhetünk: Állóra csahol, átvált, barkácsolás, beásakozik, beetetés, belövés, beltenyésztés, beugrani, bérkilövés, bóklászik (tájszó), borítóháló, élővadbefogás és -kibocsátás, félvadtenyésztés, vérfelfrissítés, gáza (népi), gyilkos (bika), gyöngyözés (agancson), hívás, jelzés, kappogás, kilövés, kiváltás, nagyvad, orvvadászat, őzhívás, pecsenyevadász, pisszegés, selejtezés, szórás (két jelentése is), töret, töretelés, utánkeresés, vadállomány, vadásziasság, vadászmester, vadászrész, vadeltartó képesség, vadkár, vadtakarmány, vadváltó, véreb, vérjel, villanypásztor, volier, vonszalék, zsigerelés. Helyszűke miatt a kifejezések jelentését itt nem részletezem. Van néhány olyan szó is, amely szorosan kapcsolódik az erdőgazdálkodáshoz. Például: csenderes (vadbúvó), a már említett barkácsolás, utánkeresés, rémzsineg, boszorkánygyűrű, felgallyaz, kenés, verés. Ezek mindegyike összefüggésben van az erdővel, a fákkal. Inkább csak manapság használatos kifejezések: ivararányszabályozás, vadeltartó képesség, szarvasegység stb. E sokrétű témában a szarvasagancs egyes részeinek neve is figyelemre méltó: ág, bog, nyárs, csap, villa, vendégág, szemág, középág, jégág, agancsszár, koszorú, továbbá mint szakkifejezés: terpesztés, barkás agancs, gyöngyözés. írásomnak nem célja, hogy minden vadászati kifejezést, azok eredetét, változásait teljes mértékben előadja. A bővebb ismeretek megszerzését segíti a továbbiakban közölt irodalomjegyzék.