W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Gazda István: Apáczai, Szily és a tudományos szaknyelv az Encyclopaedia megírása 350. évfordulóján

illeti, eredetiséget, önálló tudományos felfogást hiába keresünk. Habozás nélkül kimondhatjuk... az ítéletet: Apáczai enyhén szólva eklektikus, magyarán beszélve, szolgai kompilátor volt." Szaknyelvi szempontból sem tartja túl szerencsésnek Apáczai munkáját, hiszen idegen szó nem állhatott meg előtte „átfordítás" nélkül. „Nem követte Calepinus magyarjainak eredeti módszerét, kik az idegen műszóval úgy bántak el, mint ahogyan a nép az idegen szóval általában bánni szokott; nem is élt ő Molnár Albert módszerével, ki a műszókat hosszú körülírásokkal fejezte ki. (...) Apáczai minden egyes latin műszót egy-egy magyar szóval akart kifejezni, éspedig legtöbbnyire olyan közszóval, amely már más, közönséges értelemben a nyelvtől le volt foglalva. Nem gondolta meg, hogy a múnyelvi szabatosságnak és határozottságnak semmi sincs nagyobb kárára, mint a műszók kétértelműsége. Nála a causa efficiens is tevő, meg az algebrai factor is tevő; az effectum is tött, meg az arithmetikai factum is tött, nála a genus is, ratio is, species is nem, s gyakran ugyanabban az egy mondatban majd az egyik, majd a másik értelemben. (...) Az állat néha substantia, néha essentia. Olvasása közben folyvást vigyázni kell, hogy a szót közönséges értelmében, vagy műszói több értelműsége szerint kell-e vennünk. Az ilyen műnyelvi tétovának természetesen nem igen akadhattak követői. (Tudtommal csak az egy Martonfalvi György vette át Apáczai logikai műszóit: P. Rami Dialecticae Libri Duo. Debreceni, 1664.) Az utókor inkább csak bámulta Apáczai nagy eruditióját, mintsem méltányolta; büszkék voltak arra, hogy a magyar irodalomban ilyen, mindenre kiterjedő munka is van, mint az Encyclopaedia, de nem olvasták, mert nem értették, s nem is érthették. Apáczait a lángoló hazaszeretet oly vállalatra ragadta, amelyhez, ha befejezte, nem volt elegendő ereje. A próbának balul kellett kiütnie. Figyelemreméltó fizikai és mathametikai műszavai ezek: azonság (identitás), egymértékűség (symmetria), egynemű (homogeneus), ellenette való (oppositus), elszárnyalóság (volatilitas), elváladás (disjunctio), hígság (liquor), készántag (alternus), középpont (punctum medium), megmáslódás (alteratio), különközepű (excentrikus), súrlódás (frictio), vágaték (segmentum).

12 Ez volt hát Szily véleménye Apáczairól, holott Apáczai nem állította magáról, hogy új filozófiát írt Descartes helyett, vagy hogy korábban ismerte fel a heliocentrikus rendszert, mint Kopernikusz. Ő csak azt állította, hogy a 17. században forgalomban volt filozófiák közül a véleménye szerint legjobb, a descartes-i mellett állt ki, s hogy a heliocentrikus világkép talán jobban elhelyez bennünket a naprendszerben, mint az ókor és a középkor egyébként jól átgondolt csillagászati világképei. Apáczai mert dönteni az akkori elméletek 12 Szily cikke először a Természettudományi Közlönyben jelent meg 1889-ben, majd kötetben 1898-ban. A fenti szövegrészt a kötet alapján idéztük: Szily Kálmán: Apáczai Encyclopaediája mathematikai és physikai szempontból. In: Szily Kálmán: Adalékok a magyar nyelv és irodalom történetéhez. Bp., 1898. Hornyánszky. 112-120.