W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Gazda István: Apáczai, Szily és a tudományos szaknyelv az Encyclopaedia megírása 350. évfordulóján

kiválasztásában, le merte fordítani azt, amelyet helyesnek tartott, el mert hallgatni divatos rendszereket, amelyeket helytelennek tartott. Apáczai Enciklopédiájának legalább olyan nagy értéke az, ami nem került bele, mint az, amelyik belekerült. Lehetséges, hogy nyelvezete nem volt könnyen követhető, mások szebben írtak, gördülékenyebben, de fiatalember volt még, nem volt rutinos stiliszta, s elsősorban arra törekedett, hogy pontosan adja át azt, amit tanítókönyvében be szeretett volna mutatni. Szépen író kortársai közül egy sem mert kiállni a kopernikuszi rendszer mellett, s abban sem mertek dönteni, vajon szabad-e Descartes-ot bemutatni, interpretálni, ajánlani. Mindezt helyettük Apáczai megtette, meg merte tenni, ha nem is túl simulékonyan, de a tanárok számára érthető módon. Szily tehát 1889-ben még nem volt elég jó tudománytörténész, még nem merte dicsérni a cáfolókat, s még nem dolgozta fel részleteiben szaknyelvünk történetét sem. Ez a cikk egyfajta fordulópont Szily munkásságában, nyilván többen bírálták is, amelyek azután szerzőjét átgondoltabb ítélkezésre sarkallottak. Ennek hatásaként Szily megfontoltabb lett, újabb szakterületeket is igyekezett megismerni, s a szaknyelv történetét jóval alaposabban kezdte el kutatni, mint addig. Ekkor fordul figyelme az agrártörténet felé is, e szakterület kutatói számos fontos közleményt köszönhetnek neki.

13 Bemutatta az első magyar gazdasági folyóiratot, az egykori Magyar Újságot, és a legkorábbinak tartott állatorvosi könyvet,

14 elsők között szemezgetett Lippay János könyvéből, elemezte az első magyar ásványtant, Benkő Ferencz kötetét, kutatta tenyésznövényeink eredetét, azután feltárta az 1757-es, első magyar geográfiát,

15 s még jó néhány témakört, amelyekről írt nagy tanulmányait ismét közreadta az 1898-as összegző kötetében, köztük a honfoglaló magyarok természetrajzi ismereteiről készített publikációit is.

16 13 - Sáskák. [Magyar Hírmondó, 1784.] (Régi magyar megfigyelések 175.) - TTK, 1889. 616. - Vetőgép a XVII. században. [Lippay János: Posoni kert című 1664-ben megjelent könyvéből] (Régi magyar megfigyelések 182.) - TTK, 1890. 45. - A káposztáról. [Lippay János: Posoni kert című 1664-ben megjelent könyvéből] (Régi magyar megfigyelések 183.) - TTK, 1890. 45.; - Az első magyar ásványtan. Benkő Ferencz kötete. [Magyar Hírmondó, 1784.] (Régi magyar megfigyelések 188.) - TTK, 1890. 46. - Sáskák. [Magyar Hírmondó, 1784.] (Régi magyar megfigyelések 189.) - TTK, 1890. 46.; Tenyész-növényeink eredete. [Magyar Hírmondó, 1784.] (Régi magyar megfigyelések 193.) - TTK, 1890. 47.; " - Az első magyar gazdasági folyóirat. (Magyar Újság, mely Magyar- és Erdélyországban a Mezei gazdaságot és Szorgalmatosságot irányozza). - MKSz, 1898. 270-273. - Az első állatorvosi könyv magyar nyelven. - TTK, 1899. 460^163. 15 Az első geographia magyar nyelven. - Itk, 1891. 47-51. (Vetsei Pap István 1757-ben írt magyar geográfiájáról van szó, amely nem saját műve, hanem ifj. Csécsi János latin nyelvű munkájának a fordítása.) " E témakörben közreadott publikációi: Magyar fanevek az Árpádházi királyok korából. - TTK, 1878. 401-403. - Pótlék a régi magyar fanevekhez. - TTK, 1878. 445-446. - Régi magyar növénynevek. - TTK, 1879. 321-322. - A honfoglaló magyarok természetrajzi ismereteiről. - TTK, 1896. 570-572.