W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Gyulai Ferenc: „Némelly szokatlanabb szavakat nem lehetett nélkülöznöm..." - Szemelvények a 19. század természetrajzi szavaiból

vöknek neveztetnek. A külnövők két magszikkel, a belnövők egy magszikkel birnak, a sejtesek pedig magsziktelenek". A növényvilágot három osztályra osztotta: kétszikűek, egyszikűek, sziktelenek. A Kétszikűek osztályába négy rend tartozott (zárójelben az ide sorolt családok akkori elnevezéseivel): - telepvirágúk (boglárkafélék, keresztvirágúk, mályvafélék, narancsfélék, szőlő), - csészevirágúk (terpentinfélék, hüvelyesek, rózsafélék, kabakosak, ernyősek, buzérfélék), - pártavirágúk (olajfafélék, tarnicsfélék, ajakosak, csucsorfélék), - pártatlanok (labodafélék, fűtejfélék, babérfélék, csalánfélék, barkásak, fűlevelűek - örökzöldek). Az Egyszikűek osztályába két rend tartozott: - nyilvánnőszők („nyilván látható virágokkal, és nemző műszerekkel") (kosborfélék, nádárfélék [pl. gyömbér], liliomok, pálmák, füvek), - lopvanőszők („rejtett virágokkal, és nemző műszerekkel") (ide csak a harasztokat sorolták). A Sziktelenek osztályába a mohok, zuzmók, moszatok és a gombák tartoztak. Ez utóbbiba a kalapos gombák mellett az üszög is helyet kapott, mint „a növények között legegyszerűbb, és legutolsó". A növényfajok elnevezései között talán csak a moszatok között találunk a maitól lényegesen eltérő, különleges neveket: - „k o c s o n zöldes kocsonya féle anyag, melly főkép meleg eső után éjjel terem; hajdan azt hivék róla, hogy az égből hullott le, de a benne talált magvacskák ellenkezőt bizonyitanak", - „h a j ó n y ü g főleg az atlanti tengerben néhol mértföldekre zöld rét gyanánt födi a tenger szinét a hajók nem kis akadályára", -„vizionál édes vizekben tartózkodik". A könyv harmadik része az „élettelen testekkel", az Ásványországgal foglalkozik: „az egész föld minden szikláival ezen országba tartozik". Az Ásványtanhoz tartozott az: „Ásványisme, melly az egyes ásványok isméretét tanitja, és Földisme, melly az egész rétegeknek egymáshozi viszonyát, fekvését, származását, korát, s egyéb tulajdonságait adja elő". Ezzel kapcsolatban Berzelius és Mohs nevei kerülnek megemlítésre, de a szerző rend-