W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Gyulai Ferenc: „Némelly szokatlanabb szavakat nem lehetett nélkülöznöm..." - Szemelvények a 19. század természetrajzi szavaiból

szerezésében sem egyik, sem másik rendszerét nem követi, hanem „a közönségesen bevett elosztást", és az ásványokat 4 osztályba sorolja: földek, sók, gyulányok, fémek. A felsorolt ásványok nevei alig különböznek mai elnevezéseiktől. Kivétel persze itt is akad: pl. hegyjegec (ma: hegyikristály). (A kristályszerkezetet akkortájt „jegec"-nek hívták.) Az ásványok sajátosságai közé tartozott a „vilany, berzesség, delej": „sok ásványból dörzsölés, vagy melegítés által vilany fejlődik ki, s ezért az ilyenek sötétben világítanak mint a gyémánt, topáz stb. Másokból berzességet lehet kifejteni, illyenek a kén, gyantakő stb. Némellyek a delejtűt mozgásba hozzák, a mi vastartalomra mutat". Némi türelemmel rájöhetünk, hogy mi is a mészföldek rendjébe tartozó szarufény: „ennek jegecei sokszor fonál, vagy hajszál idomú szálakká vékonyulnak, mellyek egymástól könnyen elválaszthatók, és fonhatok, azért ezen fajtáját foszlanak vagy kőlennek nevezzük (megj.: azbeszt). A kőlennek szálaiból már a régiek éghetetlen szövetet készítettek, mellybe megégetett holtjaik porát felfogták". S ki gondolt volna akkoriban a „földbalzsamokhoz" sorolt kő- vagy földolaj páratlan pályafutására? A nemes fémek rendjébe az aranyat, ezüstöt, higanyt és az érenyt (platina) sorolták. A nemtelen fémekhez tartozott mindenekelőtt a réz, vas, ón, ólom. Ki gondolná, hogy az egykor ide sorolt további elemeknek milyen szép magyar nevei voltak? A kémia tudományának fejlődése során ezek sajnos végképp kikoptak: horgany (zink), keneny (bizmut), dárdany v. piskolc (antimon), mireny v. egérkő (arzén), kékleny (kobald), alany (nikkel), olany (molibdén), cseleny (mangán). Az említett Földisme két részből áll: „egyik a sziklarajz, melly a sziklatömegek ismeretét terjeszti elő; másik a hegyrajz, melly a hegyek alkotásairól szól". A „Földisme" témakörébe a hegyeket alkotó kőzetek tartoznak: pl. magla (gránit), zagyla (gneisz), csillámpala, homokkő, bazalt, obszidián. Az Ásványország bemutatását az evolúció gondolatától áthatott, korát megelőző rövid eszmefuttatás zárja: „földünk alakulása korában nagy forradalmakon ment keresztül, s ezen forradalmakban minden élő lény, melly rajta létezett, elveszett, s a föld keblében találá örökös sirját... Minden nagyobb forradalmak után, melly földünket érte, tökéletesebb lények léptek a kiveszett tökéletlenek helyére; minthogy a legújabb rétegekben már a mostan élő állatok, és növények maradványai is föllelehetők: azonban emberi kövület még eddig az egész földön nem találtatott, a mi ismét arra mutat, hogy ezen forradalmak az ember származásának korát megelőzték". A szép, régies nyelvezettel megírt Természetrajz elemei c. könyv nemzedékek egész sorát ismertette meg az őket körülvevő természet dolgaival. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1863-ra már nyolcadik, s egyben bővített kiadását élte meg. Ebben már 114 fametszet segítette az olvasót az ismeretek elsajátításában. Az itt látható képek is ebből valók. (13-17. kép)