W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Gyulai Ferenc: „Némelly szokatlanabb szavakat nem lehetett nélkülöznöm..." - Szemelvények a 19. század természetrajzi szavaiból

1. Az evick (Vibrio) (nematóda?, baktérium?) hosszúkás testű, az ecet e. (ecetféreg?, ecetsav baktérium?) rendesen az ecetben annyira elszaporodik, hogy egy kanálban több van ezernél, a csiriz e. (ecetsav baktérium?, élesztőgomba?) a csirizben terem. 2. A pezsge (Volvox) (plazmafonalas sejtcsoportosulás) szabad szemmel nem látható gömb idomú állatka, melly álló vizeinkben főleg tavaszszal szüntelen forog. 3. A parány (Monas) (baktérium) „minden állatok között legparányibb teremtmény". A természet II. osztályába az „életműves lelketlen lények", azaz a növények tartoztak. A „növényország" rendszerezése már sokkal közelebb áll a maihoz. Mindez az előző korok fáradhatatlan botanikusainak köszönhető. Az akkortájt ismeretes növényfajok számát 50 ezerre becsülték: a „kétmagsziküekét" 30 ezerre, az „egymagsziküekét" 10 ezerre, a „sziktelenekét" 10 ezerre. Ezek „különös életművekkel vannak ellátva: a táplálási életművek a gyök, a törzs, és a levelek; a tenyészésiek a virág, és a gyümölcs a maggal". Ezen életművek elég részletes ismertetése után a rendszertan következik: „azon tudomány, melly a növények természetét, s jellemét terjeszti élőnkbe Növénytannak mondatik". Ezzel kapcsolatban Theophrasztosz és Dioszkoridész nevei is megemlítésre kerülnek, de „e jeles ága a természetismeretnek csak a lángelméü Linné föllépése ólta kapott virágzásra". Linné a „nemző műszereket" (porzók és termők) vette rendszere alapjául, és ezek száma és elhelyezkedése alapján alkotta meg rendszerét. A könyvben röviden mind a 24 Linné alkotta osztály bemutatásra kerül: egyhiműk (Monandria), kéthiműk (Diandria), háromhiműk (Triandria), négyhiműk (Tetrandria), öthiműk (Pentrandia), hathiműk (Hexandria), héthiműk (Heptandria), nyolchiműk (Octandria), kilenchiműk (Enneandria), tizhiműk (Decandria), tizenkéthiműk (Dodecandria), húszhiműk (Icosandria), sokhiműk (Polyandria), kétfőhiműk (Didynamia), négyfőhiműk (Tetradynamia), egyfalkásak (Monadelphia), kétfalkásak (Diadelphia), sokfalkásak (Polyadelphia), együttnemzők (Syngenesia), nőhimők (Gynandria), egylakiak (Monoecia), kétlakiak (Dioecia), nős özvegyek (Polygamia), lopvanőszők (Cryptogamia). A szerző Linné rendszerét „mesterséges rendszernek" tartotta, megállapítván, hogy „a természeti rendszernek nem egyes részeken, hanem az egész növényzeten kell alapulnia". Mintegy válaszként Jussieu majd de Candolle által kidolgozott „természeti rendszert" vette rendszertana alapjául: „némellyek a sejtszövet mellett edényekkel is birnak, mások edénytelenek, azok edényeseknek, ezek sejteseknek neveztetnek... Némellyeknél az edények karikában állanak, s ezért külnövőknek mondatnak; másoknál az edények csoportokban vannak, ezek belülről növekednek, s azért b e 1 n ö-