W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Gyulai Ferenc: „Némelly szokatlanabb szavakat nem lehetett nélkülöznöm..." - Szemelvények a 19. század természetrajzi szavaiból

A halaknál (Halak osztálya) nem annyira a fajok elnevezései (ezek akkorra már kialakultak, és azóta sem igen változtak), mint inkább azok rendszertani besorolása az érdekes: hasparások rendje („uszonyok a has alatt"), mellparások rendje („mellen lévő uszonyokkal"), nyakparások rendje („uszonyok a kopóltyúkhoz közel"), porcosak rendje („csont helyett porcogókkal birok"). Ma már csak csodálkozunk azon a halbőségen, amely abban az időben mindennapi volt: pl. „a viza... a Dunába csoportosan jön... hossza 15 láb súlya 12 mázsa, húsát besózzák, ikrájából kaviár lesz, hólyagából készül az úgynevezett halenyv". A Puhányok osztályába a festöncök (közte a tintaféreg, amit ma a tintahalnak mondunk), a csigák (héjin, tángyér, orsonc, kúponc, csüllőr, óriás forgone), és a kagylók (fogin, gyöngyige, cserpige v. osztriga, gyöngyér, selymőc, góriga, fafurdancs) tartoztak. Az Izállatok (ma ízeltlábúaknak mondjuk őket) osztályába tartoztak az akkori besorolás szerint a rovarok, héjáncok, pókfélék és bizony meglepetésszámba menően a gyűrűférgek. A Rovarok rendjét alkotó családokat a „szárny vagy röpalkotás szerint" különböztették meg: téhelyröpűk (bogarak), pikkelyröpűk (lepek - lepkék), egyenesröpűk (pl. fűlmász), szökők (sáska, szöcske, tücsök), félröpűk (pl. kabóca), vérszívók (tetű, balha), hártyaröpűk (úm. fullánkosak: méhek, darazsak és tőrösök: fürkészek), kétröpűk (légy, bögöly, pöcsök - bagócs). A Héjancok közé a rákokat (ászkától a homárig), a pókfélékhez többek között a bökölt v. skorpiót, a szövért v. kaszás(pókot) sorolták, de ide tartozott a kollancs is és valamennyi atka. A Gyűrűférgekhez a nadály és a giliszta tartoztak. A Sugárállatok alkották az állatvilág VII. egyben legalsó osztályát, amely „számtalan apró lényekből áll, mellyek a növények egyneműségéhez közelítenek". Az ide tartozó rendek eredeti elnevezésük szerint az alábbiak voltak: - bélférgek (sodorka v. fonálféreg, orsonya v. bélgiliszta, galandoc - galandféreg, szédelgőc - kergeféreg), - bomlaszok (csöngér - medúza, küllöny - tengeri csillag, tüsköny - tengerisün), - habarcok (kákó - hidra, burány - korall, tolló - tollkorall, szivacs), - ázalagok. Az Ázalagok közé az akkor ismert legkisebb állatokat sorolták. Mivel az itt leírtak tudománytörténeti jelentőségűek, s a korunkban oly hiányzó végtelen bölcsességet sugározzák, ezért a továbbiakban a szerző szavait idézzük: „ezen apró lények figyelmes vizsgálata egészen uj világot dérit a búvárkodó emberi elmére, s bámulásra ragadja azt..."