W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Gyulai Ferenc: „Némelly szokatlanabb szavakat nem lehetett nélkülöznöm..." - Szemelvények a 19. század természetrajzi szavaiból

A reformkor nemzeti lendületében az idegen szavakat megpróbálták (néha erőszakoltan is) magyarral helyettesíteni. Ki tudná összeszámlálni azokat az új neveket, amelyek csak e könyv kapcsán megalkotásra kerültek? Petőfi kora ez. Ha belegondolunk, hogy verseinek minden szavát értjük, s így semmi sem homályosítja el műélvezetünket, akkor felettébb csodálkozunk a hazai természettudomány e korai nevezéktanán. Ha meg akarjuk érteni őket, jobb, ha körülbástyázzuk magunkat különböző szótárakkal, lexikonokkal, szakkönyvekkel. De a kortárs időkben sem lehetett könnyebb. A szerző megérezvén mindezt, az előszóban így hívja fel erre a figyelmet: „A természetrajz elemeit nyújtom e kisded könyvben a tanuló Ifjúságnak, hogy ezen szép, hasznos, s az élet minden viszonyiban szükséges ismeretet rendszeresen nemzeti nyelven tanúihassa... Némelly szokatlanabb szavakat nem lehetett nélkülöznöm, ne hogy azok a szöveg értelmét homályosítsák, a könyv végén magyarázataikkal együtt feltalálhatók." A szöveghez ábrákat tartalmazó irodalmakat is ajánl, hogy „ezek szorgalmas használata mellett a tanuló fáradalmait kívánt siker koszorúzandja": - „Rebau Heinz. Volks-Naturgeschichte, oder gemeinfassliche Beschreibung der merkwürdigsten, nützlichsten und schädlichsten Thiere, Pflanzen und Mineralien. Dritte Aufl. Gr. 8. Stuttgart, 1844. - Az Állatország' természettörténeti Képterme. Jardine Vilmos és Treitschke Fridrik után fordította Pólya József. Tizenöt füzetnek, mellyek egy kötetet képeznek, 90 finoman színezett rajzolatokkal a hozzá tartozó magyarázattal, ára 7 fr. 30 kr. e.p. - Naturgeschichte der Thire in Bildern. Esslingen am Neckar 1840-1842." A bevezetésben megtudjuk, hogy természetrajz alatt a 19. század elején: „a földön létező természeti testek kifejlődésének leírását" értették. Idetartoztak az állatok és növények, amelyeket a korabeli szóhasználattal életműves testeknek neveztek, továbbá az életműtlen testek: az ásványok. Más megfogalmazás szerint: Állatország, Növényország és Ásványország. Ezen országok osztályokra, rendekre, családokra, csoportokra, nemekre, fajokra és fajtákra oszthatók. A „Természetrajz becse" című fejezet mindennek célt is ad: „csak a természeti lények bővebb vizsgálása által szerezhetünk minmagunkról, anyagi, és szellemi tulajdonságainkról magunknak tökéletes ismeretet. Ennek virágzásától várhatjuk a babona, és varázslás kiirtását, az emberi nem felvilágosodását, és valódi műveltségét." - Bizony a könyv megjelenése óta eltelt másfél évszázad mindennemű technikai intelligenciája ellenére mennyire megszívlelendő mindez! Ezt követően mindjárt az életműves lelkes lényeket magába foglaló Állatország ismertetésére kerül sor. Az állatok testét merő részekre (csontok, izmok, velő) és híg részekre (tápnedű, vagyis a vér) osztották. Rövid fejezetek (paragrafusok) következnek az életfunkciók leírásával: „alvás, táplálék, légvétel- és