W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)
Szabó T. Attila: Az örökléstan (genetika) nevének és szakszókincsének előtörténete Váradi Lencsés György, Apáczai Csere János és Festetics Imre munkáiban
Tudománytörténeti Kongresszuson Belgiumban 27 . A Belgiumban bemutatott eredmények - a szürke irodalom hagyománya jegyében - egy kőszegi helytörténeti kiadványban is napvilágot láttak 28 . Azóta Wood és Orel (2001) a kiválogató nemesítés (selective breeding) hatását a mendeli felismerések megszületésére külön kötetben is összefoglalták. Figyelmük kiterjedt a juhtenyésztő egyesületekre, ezen belül a juhtenyésztési vita vezetésében - és nyilván a Festetics-féle cikk megszületésében is - kulcsszerepet játszó R. André (1792-1825) és C André (1763-1831) személyére ... ez utóbbi az ONV szerkesztője is volt. Az ONV hasábjain bontakozott ki az immár többször idézett vita a beltenyésztésről (Über Inzucht), mely végül Festeticset nézetei pontos megfogalmazására, saját „genetikai törvényeinek" publikálására késztette. Wood és Orel (i. m.) a magyar vonatkozások értékelése során elsősorban Gaál és Gunst (1977) Festetics cikkeit még nem ismerő munkájára és Kurucznak (1990) a Festetics keszthelyi könyvtárban fellelhető, mezőgazdasági irodalmat feldolgozó munkájára hivatkoznak 29 . Korrektül idézik Festetics Imrének a mendeli felismerés szempontjából fontos cikkeit is 30 . Orel szerzőtársa, R. Wood 2002-ben egy magán e-mailben fejezte ki sajnálkozását, hogy a kérdésre vonatkozó világhálós és egyéb közleményeinket csak kéziratának lezárása után ismerte meg. A mendeli genetika kiemelkedését lehetővé tevő vita lényegében akörül forgott, hogy a beltenyésztés rombolja-e a jellegek állandóságát, vagy éppen ellenkezőleg, rögzíti a kívánatos jellegeket (különös tekintettel a spanyol merinói fajta minőségi gyapjútermelésére). A szakma tekintélyes képviselői, mint pl. az osztrák báró J. M. Ehrenfels azt az álláspontot képviselték, hogy az öröklődő jellegeket az éghajlat rögzíti. A beltenyésztés véleménye szerint rombolja az öröklődést és „organikus gyengeséget" okoz. Ezzel szemben az akkor 45. évében járó Festetics Imre világosan felismerte a beltenyésztés elméleti jelentőségét a genetikai kutatásban, és erre alapozta a nemesítés gyakorlatában hangoztatott véleményét is. Határozottan állította, hogy a helyesen vezetett beltenyésztés nemhogy rombolná, de rögzíti a kívánatos öröklődő jellegeket. Ezzel az álláspontjával lényegében az angol juhnemesítőnek, R. Bakwellnek (1725-1795), valamint követőjének, a morvaországi F. Geisslernek (1751-1824) beltenyésztésen alapuló gyakorlati módszereit elméletileg is alátámasztotta. Festetics Imre tudományos szereplésének külön nyomatékot ad az a családi háttér, mely végül bátyja, György szervezőmunkájának eredményeként az európai kontinens egyik első, ha nem éppen a legelső önálló agrár-felsőoktatási 27 Szabó T. A. 1997 a, b, c. 28 Szabó T. A. in Tóthárpád szerk. 1998. w Magyar Könyvszemle. 106, 1-2. 32-44. w Festetics E. 1819. a, b, 1820. ap. Wood, R. ]., and Orel, V. 2001. 7,195, 234-235, 236, 237-238, 251, 288.
